Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kinek van igaza, ti mit csinálnátok?
26 évesek vagyunk, 3 éve vagyunk együtt, 7 éve mindketten külfördre költöztünk tanulni, fél éve kaptuk meg a mesterdiplomáinkat. Sajnos az ország nyelvét nem sikerült megtanulni, úgyhogy mind a ketten leragadtunk a "bevándorlós munkáknál", de anyagilag még így is jobb, mint otthon lenne. Amikor összejöttünk megbeszéltük, hogy nem fogunk hazaköltözni, és hogy itt fognak a gyerekek felnőni, ha majd eljutunk odáig. (Lassan egyébként tervben lenne az eljegyzés.) Én alapvetően nem vagyok kibékülve sajnos Magyarországgal, az emberekkel, itt sokkal jobb a közbiztonság, az oktatási rendszer, igazságosabb az adózási rendszer és összességében Magyaroszág előtt járunk legalább 10 évvel. Írhatnék erről többet, most nem fogok. Engem ez mind vezérelt, őt leginkább csak az anyagi indokok győzték meg, amikor belement abba, hogy ne jöjjünk haza. Úgy tervezte, hogy el tudunk majd helyezkedni a szakmánkban, ami nem jött össze, és így már lehet hosszútávon jobb lenne hazamenni karriert építeni szerinte, de én még mindig nem akartam hallani az ötletről. Akkor elkezdett jönni a családdal, hogy milyen rossz lenne, ha a fia/lánya évek múlva nem ismerné meg a nagyszüleit. Én ezeket a dolgokat igazából figyelmen kívül hagytam az elmúlt hétig, mi ezt már egyszer megbeszéltük alapon. Ezeket egyébként az elmúlt pár hónapban kezdte el mondogatni.
Egy hete felhívták a cégtől, ahol már többször volt gyakrolaton, hogy nagyon elégedettek voltak a munkájával, és a cég terjeszkedni szeretne Közép-Kelet Európában, és rá gondoltak mint export managerre, mivel nagyon beleásta magát a dolgokba amikor internshipen volt, és profi üzleti tervet írt.
Nagyon örült, és próbált meggyőzni, hogy menjünk haza (a melóhoz haza kellene költöznünk, de versenyképes külföldi fizut kapna), a család miatt is, és most már anyagi szempontból is sokkal jobb lenne. Én továbbra se akartam hallani az ötletről. Kiakadt, hogy úgy érzi, hogy meg sem hallgatom, nem értem meg, és hogy lehetek ilyen, hogy még ennyi pénzért sem vagyok hajlandó visszamenni Magyarországra. Amikor mondtam neki, hogy nem vitatkozok, nem megyünk sehova, ezt mi már megbeszéltük, azt mondta, hogy b@..szik rá, hogy én mit csinálok, ő januárban költözik.
"Sajnos az ország nyelvét nem sikerült megtanulni"
7 év alatt? LOL Kár volt tanulnod így.
Még ha nem lenne nyelvi problémád, akkor megértem, hogy maradni akarsz, de így? Ls hogy 7 év alatt? Ez nagyon vicces.
(Amúgy a nagyvárosok között Budapest kifejezetten biztonságos.)
Nekem is ez a nyelvi dolog tűnt fel. Hogyan akarsz úgy családot alapítani, gyereket nevelni valahol, hogy nem beszéled rendesen az adott hely nyelvét? Hogy fogod a gyerekeidnek megtanítani? Vannak egyáltalán helyi (nem más bevándorlókkal) mélyebb kapcsolataitok?
A többi amit leírtál az nézőpont kérdése és nem létezik benne egyetemes igazság. Viszont normális nyelvtudás híján, teljesen kívülállóként családot alapítani úgy hülyeség ahogy van.
Ez a helyzet nem olyan, hogy bárkinek igaza legyen. Mind a kettőtöknek van egy elképzelése, terve a jövőre nézve, csak éppen nem egyezik egymással.
Nem lehet egymásra ráerőltetni semmit. Ha te ennyire maradni akarsz, akkor ez van. De te sem várhatod el, hogy mondjon le egy nagyszerű lehetőségről csak mert 3 éve mást beszéltetek meg. Az idők változnak, más helyzetek, lehetőségek adódnak, így szükséges az újra tervezés. Nem lehet úgy hozzá állni, hogy lesz.rok mindent, nem ebben egyeztünk meg x éve.
Az a baj, hogy régen sem annyira egyezett a tervetek, ő már akkor is haza költözést tervezett, csak azt hitte, majd el tud ott helyezkedni a diplomájával, és jó lesz. Mivel ez nem következett be, és ennyi idő után sem tudjátok rendesen az adott ország nyelvét, így már úgy érzi nincs oka ott maradni. Ez azért érthető.
Annyit tudtok tenni, hogy vagy megpróbáljátok a távkapcsolatot, vagy elengeditek egymást.
Nem tudsz az ország nyelvén, szakmádban képtelen vagy elhelyezkedni, egész életedben csak mosogatni fogsz.
De azért te oda akarsz semmire gyereket szülni. Hát gratulálok.
És nem akarsz hazajönni, mert...? Amit leírtál, az kb. a klasszikus propagandaszöveg azoknak, akik szöknek Angliába mosogatni.
Párod jelen esetben milliószor felelősségteljesebben és előrelátóbban gondolkodik, mint te. Te csak hajtod a baromságot, amit gyerekfejjel egyszer kitaláltál, dehétazmegvoltbeszélve.
Az emberek változnak, az élethelyzetek változnak. Szokj hozzá.
Ettől függetlenül természetesen ez nem kinek van igaza kérdés. Ha akarsz, kint maradsz. De a párod meg teljes joggal mondja, hogy haza fog menni. Buta lenne, ha a görcsösséged miatt kihagyna egy életre szóló lehetőséget.
Próbáld ki a távkapcsolatot, ha akarod, ha meg nem tetszik, akkor keress olyat, akinek szintén a bevándorlóként mosogatás az életcélja, és így te is boldog lehetsz, meg a párod is itthon, családostul.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!