Elhagynátok a párotokat, ha nem szerezne diplomát?

Elsőéves vagyok, de már most vannak nehézségeim. Idegennyelv, más alapok, hiányzik egy csomó dolog, amit én gimnáziumban nem tanultam, a helyiek igen.

A páromnak van diplomája, otthon végzett tanár szakon (egyszakos, történelem), mikor még a szüleivel élt.

A szüleim (bár nem velük élek és nem támogatnak), megmondták, nem bocsátják meg, ha nem végzem el az egyetemet.

Anyu szerint konkrétan lusta vagyok, mert semmi más dolgom nem lenne, mint tanulni, dolgozni és ellátni mellette egy háztartást, mi lenne velem, ha lenne még két gyerekem is mellé. Illetve mindenki rajtam fog röhögni, ha kiraknak. Szerinte lusta vagyok, mert sem az eddigi munkahelyeim nem tudtam élvezni, minddel bajom volt (9 nap zsinórban, 10-12 óra naponta és hasonlók).

A párommal még nem volt téma, mi lesz, ha nem engednek második szemeszterbe. Nyilván szégyen.

Itt nem olyan a rendszer, hogy 10 évig csinálni lehet egy 3 éves szakot, ha nem férsz bele a 6 szemeszterbe, kirúgnak. Idén pl mind a 8 vizsgàm meg kell legyen elsőre, ha második szemeszterben még folytatni akarom.

Tanulok, igyekszem, csak a munkára, tanulásra, háztartásra koncentrálok. Nincs hobbim és nem járok sehovà. Minden pénzt, amit keresek (miután mindent befizettem) félreteszek.

Nem akarom és nem fogom önként otthagyni, de simán kirúghatnak, ha nincs meg a 180 kredit.

Ha kirúgnak, elmegyek szakmára, nem akarom kitartatni magam, se évekig tanulni.

De a párom már mondta, milyen büszke lenne, ha PhD-ig is eljutnék, ha könyveket írnék, ha kutató lennék...

Lesülne a képemről a bőr, ha elsőben megbuknék.

Mit tegyek?

Eszement mennyiségű tanulás mellett persze

23l