Mit tehetek ebben a helyzetben? Hogy segítsek neki?

A barátommal néhány hónapja vagyunk együtt, de sajnos nem tudunk elég sűrűn találkozni. Ő másik városban jár egyetemre (300 km-re tőlem). Ez pedig nyilván megnehezíti a dolgokat. Kezdetben nagyon szép és jó volt minden, aztán kezdtem picit elhanyagoltnak érezni magam. Rengeteget tanult a vizsgái miatt, rám pedig alig maradt idő. Napi 10 üzenetet ha kaptam... Beszéltem is vele erről, ő pedig az iskolára hivatkozott meg a rengeteg tanulni valóra. De megbeszéltük, hogy a szülinapomon meglátogat, és romantikázunk, újra közelebb kerülünk egymáshoz, stb. Eközben ő kitalálta, hogy depressziós, egész nap aludt, szó szerint le se szart. Nem kerestem, nem írtam, hadd pihenjen. Másnap küldött egy SMS-t, hogy az egyik barátját autóbaleset érte, és kómában van. Pár nap múlva ugyan felébredt, de kiderült, hogy sajnos lebénult. Utána a párom ismét nem keresett vagy 4 napig. Én pedig írtam egy hosszú levet arról, hogy nem bírom ezt. Szakítani kéne, ha egyszerűen nincs számomra hely az életében. Megmondtam hogy nem fogok könyörögni a szeretetéért, ha meg akar szabadulni tőlem, legyen férfi, és mondja ki! Erre annyit felelt, hogy: ,,Meghalt, elveszítettük a barátomat." Sajnálkoztam, és kicsit önzőnek éreztem magam. Aztán annyit írtam hogy ,,Nem tudok semmit tenni hogy jobban érezd magad, igaz?"

Az ő reakciója pedig: ,,Nem tudsz. Nem akarok beszélni, most alszom."

Ez a szülinapom előtti napon volt. A szülinapomon persze rám sem írt, nemhogy nem látogatott meg... Elhiszem, hogy nagyon gyászol, hisz a legjobb barátja volt. Szeretnèk is segíteni neki...de nem értem ezt az egészet. Szerintem ahogy velem viselkedik, az még ebben a helyzetben sem megbocsájtható. Szerintetek csak ilyen undorító módon akarna lerázni,vagy tényleg ennyire szenved?

Mit kéne tennem? Legyek empatikusabb és megértőbb, vagy hagyjam az egészet?

Köszi, ha végig olvastad! :)