Szakítsak vagy próbálkozzak a végsőkig?

ez így elég eosszul hangzik... ha tényleg nem lehet vele megbeszélni, akkor nemtudom mit tehetnél.. sejtemed sincs miért depizik? nincs valami régi dolog ami esetleg ujra elöjöhetett nála? vagy más jellegű gondok?

amugy szerintem ki kéne lépned ebből.. sajnálom

A végsőkig nyilván ne próbálkozz, mert akkor tönkreteheted a saját életed, eredmény, siker nélkül.

Viszont azt érdemes lehet egy ilyen helyzetben átgondolni, hogy mit tettél eddig, és az miért nem volt sikeres? Biztosan megfelelő stratégia volt, amit alkalmazni próbáltál? Mindannyiunknak (persze nekem is) vannak olyan rossz, helytelen, a való életben nem jól működő módszereink, amiket egyszerűen eltanultunk a szüleinktől, vagy távolabbi rokonainktól, életünk más fontos szereplőitől. Ragaszkodunk hozzájuk. Ha úgy tetszik, tiszteletből, szeretetből. Nem akarjuk meglátni, hogy ezek nem működnek. Ha pedig látjuk is, nem találunk hirtelen jobbat. Nagy dolog az ilyen tanult viselkedés, én is küzdök pár ilyennel. Nehéz felismerni, még nehezebb megváltoztatni.

Becsüllek, amiért megvan benned a jó szándék, és segíteni akarsz. Ebben van erő. Most arra koncentrálnék a helyedben, hogy miért nem működött eddig, és mit lehetne változtatni, másképp csinálni, hogy jól működjön, ne menjen veszendőbe ez az energia, mint eddig.

Sok sikert!

Próbálkozz még! hátha..

Bár tudom nem könnyű már úgy állni a párodnak, mintha semmi sem történne veletek, de próbáld elhitetni magaddal, hogy ez csak egy átmeneti dolog, és hogy problémák minden kapcsolatban vannak, amiket meg lehet oldani, csak kitartás és idő kell hozzá!

Ha depressziós, akkor ne hagyd őt elveszni, ilyenkor sok segítségre van szüksége. Én nő vagyok, de sokszor esek én is depresszióba, és úgy viselkedek, mintha nem is én lennék.. Ilyenkor sajnos a lehető legtávolabb lököm el a párom. De ő annyira szeret és annyira kitartó, hogy ezeket tolerálni tudja, de egyre nehezebben.

Néha az ő érdekében szakítani próbálok vele, hogy ne okozzak neki fájdalmat, de ő ragaszkodik hozzám, és nyugtat h megoldjuk. Pszichológushoz nem megyek, pedig lehet nem ártana. Mikor már menthetetlen a helyzet, bedobok egy nyugtatót, és attól kicsit lehiggadok.

Mindig azt mondom:

"Akkor szeress, amikor a legkevésbé érdemlem meg,

mert akkor van rá a legnagyobb szükségem."

Ha hagyna engem a párom "elkallódni", akkor pont hogy azt érezném, nem is szeret..

A szex nem működik. Nem kívánatos egy örökké minden semmiségért veszekedő nő, akinek minden baj, amit a másik csinál. Tudom h le kéne állnom, de nem megy..

Érzem h nincs már meg a harmónia, a boldogság, és a szerelmünk is alapfokon teng, ami bármikor átcsaphat egy másik érzésbe..

Szeret, de azt mondja, annyi rosszat kapott tőlem, h egyszerűen nincs kedve velem lefeküdni, mert felszínre hozná benne a szex a rosszat. :S

Ezért még valami, amiért tudom őt baszogatni.

utolsó vagyok.

de attól mondjuk mindig beparázok, ha ő kezd távolságtartóbb, meg morgósabb lenni. Olyankor jóvá akarom tenni a dolgokat. Puszilgatom, simogatom, de közbe azért szidom is, h "még neked áll fejjebb?"

ez betegség sajnos:(

így legalább megismerted milyen ő krízishelyzetben.

én ugyanúgy most nem dolgozom, lassan kiraknak a lakásomból, de a barátom felé mindig a mosolygós arcomat mutatom...