Miért történhet az meg hogy a párom, akivel 5éve vagyunk együtt, beregizett egy pornó oldalra?

A pornóhoz: sokan nem jókedvükből vállalják a pornót (sem a prostitúciót) és ami néhány ilyen filmet láttam, abból sokon úgy tűnt, mintha a nő be lenne drogozva (nem csodálom, szerintem ezt csak úgy lehet elviselni). Ő is élvezi, ez hülyeség, a legtöbb esetben el kell játszania, hogy élvezi. És szerintem is generálhat irreális, torz elvárásokat. Lehet belőlük tanulni? Na neeee. Pózokat, technikákat szerintem mindenki tud kitalálni, ha van elég fantáziája.

A feminizmusról (fontosnak tartom erre válaszolni, és lazán ugyan, de kapcsolódik a kérdéshez):

"Ha ugyanannyi jogotok van,mint nekünk,akkor minek kell érte harcolni?" - Erőtlen logikai csavarra sikerült. A jog nem természetes adottság ("van"), hanem társadalmi képződmény "alkotják, létrehozzák" - így van értelme a beleszólásért (korai feministák) és az egyenlőségért folytatott harcnak.

Még nincs egyenlőség (lásd párkapcsolaton belüli erőszak statisztikái, nők száma az irodalomkönyvekben, nők száma a vezető pozíciókban, csak egy pár példa)

"Egyébként meg,akkor jó egy kapcsolat,ha a férfi irányít,nagyon jól működött ez majdnem kétezer évig." Aha. KIKNEK működött jól ez a rendszer? Hát persze, hogy a férfiaknak!!! MEgkérdezte erről valaki a nőket? Na ugye. Egy rendszer, és egy kapcsolat akkor működik "jól", ha minden érintett jól érzi magát benne.

"Mindenki tegye azt,amihez ért." - Ez nem nemektől függ, mindenki máshoz ért.

"Betont törni sem mentek helyettünk." - Édesem, Neked mint férfinak mi a foglalkozásod? Ha betontörő, visszavonok mindent, amit leírtam! :D:D:D Miért kellene a nőknek betont törniük, ha minden férfi sem teszi ezt?

Két évszázaddal ezelőtt a nőket felszabadító szüfrazsett-mozgalomnak valóban volt értelme.Nem különleges bánásmódot vagy kényeztető puncipresztizst akartak kisajtolni, hanem emberhez méltó személyiségi jogokat. Igazuk is volt. Azonban 200 év alatt ezek a mozgalmak basztak megállni a követelések ésszerű határmesgyéjénél. Kiváltságokat akarnak. Halál egyszerű, elég ehhez megnézni a legvérmesebb aktivistákat szervezeti szinten: zömében élhetetlen, magányos nők, akik sem családi kötelékben, sem az élet más területén nem képesek önerőből érvényesülni.

Számukra a világ nem más, mint egy hatalmas, felszabadításra váró ideológiai klimax.

Hogy mi a gebasz a szürke nadrágkosztümben masírozó frigid nőegyletekkel?

Egyszerű. Az egész követelőzősdi napjainkra olyanná vált, mint egy női kosárlabdacsapat. Összevetve a többi csapattal, ők aránytalanul kevés pontot szereznek, ami nem is csoda, hiszen nudlik. Azonban női mivoltuk elfogadása vagy a minimális önfejlesztés helyett mit tesznek? Sírva rohannak a kosárlabdások szakszervezetéhez játékszabály módosításért. Te is a Puncicsapat mezét hordod? Rendben, neked a hárompontos kilencnek számít. Hajlandó vagy beszállni a csapatunkba? Rendben, félpercenként büntetőt dobhatsz, ziccerhez létrát rakunk alád, faltolhatsz és a lépéshiba is felejtős, hiszen a szabályokat úgyis önérdekhez szabjuk, a bírók nekünk fújnak.

Emancipáció a köbön. Mielőtt azonban továbbmennénk a feministák elemzésében (amihez még bőven lesz hozzáfűznivaló), picit nézzük meg a másik oldal véleményét is. A tipikus demagóg sablonpicsogás:

nők politikai térhódítása, családon belüli erőszak, egy gyermekes anyától a gonosz főnökök munkát is várnak a pénzéért cserébe, a fejlődő országok elnyomott női és persze a kihagyhatatlan, 200 évvel ezelőtti szufrazsett-mozgalom unalomig ismételt példája.

Nos, kezdjük a listát a végéről, párat már ebben a cikkben is tisztázunk:

A múlt. Két évszázaddal ezelőtti mozgalmakat érveléstechnikai pajzsként felhasználni röhejes. Attól még, hogy az ükapám kurva jól gitározott, nekem semmi keresnivalóm nincs a zenetáborban. Ennek ellenére miről szól 90%-ban egy feminista előadás/szórólap/weboldal? Erről a múlttal hadakozó parasztvakításról. Ugyan már.

A szívszorongató lelki terrorizmus második jól bejáratott clichéje a fejlődő országok elnyomott nőivel való kollektív pityergés. Női logika, odaát szopnak, ezért nekünk kétszer annyi fizetés jár. Persze a gond nem itt van. A gond ott kezdődik, hogy olyan csöppnyi országokban, mint Kína például, mai napig vannak nagy lélekszámú, elszigetelt közösségek ahol matriarchizmus van. Nőuralom. A házasság fogalmát hírből sem ismerik, a családot a nő irányítja. Az apa fogalmát sem ismerik, mivel a nemző nem tagja a családnak. Egy apa semmiféle jogot nem formálhat a gyerekére. Náluk a Férfi ahhoz a családhoz tartozik, amelyikbe beleszületett. Nekik ez a természetes. Hol van olyan feminista, aki demagóg egyenjogúságról szónokolva ezt is megemlítené?

Sehol.

De ugyanígy jöhet a kérdés: Lehet-e hallani feministát arról prédikálni, hogy méltatlankodna egy válás utáni gyermekelhelyezési perben? Vagy az egyoldalú gyerektartási díjért? Egy gyermeket, hacsak nem áll ki az anyának nyolc intravénás fecskendő a könyökhajlatából, automatikusan az anyának adnak oda. Ilyenkor nincsenek hőzöngő feministák, habzó szájjal skandáló emancipuncik az egyenlőség nevében lázadozva. Az, hogy egy apa is szereti a gyermekét, a fejlett országokban sem sokat számít.

(Ráadásul, ha véletlenül olyan szinten alkesz az édesanya, hogy a vékony statisztikai szeletet gyarapítandó az apához kerülhet a gyermek, a nő természetesen nem fizet gyerektartást. Pedig mi sem ingyen vásárolunk ételt, szerezzük be a tanszereket vagy iskoláztatjuk a gyereket. De persze, a kemény és harcias amazonok ilyenkor egyből gyámoltalan és védelemre szoruló gyenge nőkké apadnak vissza.)

Összegzés

Szart sem ér a feminizmus. Soha nem átfogóan és reálisan gondolkodnak, hanem korlátolt, mindenbe egyéni érdekeiket kivetítő csőlátással. Hiába szembesítik őket a ténnyel, miszerint évtizedek múltával már rég nincs szociális rabszolgaság, hogy az egyenlőséget keverik az egyformasággal, és nem a Férfi szerepek megszerzéséért kellene küzdeni, ez a legkevésbé sem izgatja őket, ugyanúgy szajkózzák a sablonpicsogást. Tisztára mint egy csirke aminek levágod a fejét, még percekig fejvesztve rohangál körbe-körbe. Na pontosan ilyen a feminizmus.

Obszcenitás és pornográfia között nincs különbség - állítják sokan. Van: az előbbit az amerikai alkotmány szólásszabadságra vonatkozó garanciái közül egyetlenegy sem védi, utóbbit viszont igen. Az obszcenitás agresszív módon láttatja a szexualitást, és általában durva, sértő szándékú. A pornográfiáról nem mondható el ugyanez.

A nők elleni erőszak a szexualitás nyílt ábrázolásából ered - hangzik egy másik érv. Holott egyetlen megbízható amerikai, európai vagy ázsiai kutatás se mutatott ki pornó és erőszak között oksági összefüggést, még a legextrémebb praktikákat megjelenítő képek esetében sem. A tételt illusztráló esszék nem következetesek, gyakran általánosítanak. Agresszív magatartást bármely izgalmi állapotot előidéző jelenség, esemény, tárgy kiválthat, legyen kerékpározás, kalandfilm, labdarúgás, és így tovább, ki-ki a vérmérséklete szerint. Az se igaz, hogy a könnyű hozzáférhetőség növeli a szexuális indíttatású bűncselekmények számát. Európában fordított a tendencia, s míg az agresszívebb XXX-filmjeiről ismert Japánban 2,4 a százezer főre jutó nemi erőszak, addig az Egyesült Államokban 34,5.

A férfiak azért nézik a pornót, hogy másolják a képernyőn látottakat, illetve a nőkre kényszerítsék - szól a harmadik kinyilatkoztatás. Aligha, mert az erőszak és a megfélemlítés egyidősek a homo sapienssel. A pornót kifejezetten tiltó államok - például Szaúd-Arábia vagy Irán - különben sem jeleskednek női egyenjogúságban. Nem a szex a probléma, hanem a nyers erő. Teljes értelmi képességgel rendelkező polgárok amúgy se utánozzák egy az egyben azt, amit tévén, videón, filmen látnak.

A pornográfia lealacsonyítja a nőket - halljuk gyakran. Szex helyett célszerűbb lenne a szexizmust támadni, de nem tiltólistára téve az előbbit. Ahány nő, annyi pornóinterpretáció: az egyik szexistának tartja, a másik meg elfantáziál rajta.

A pornó csak a férfiak számára lett kitalálva. Igen ám, de például az Egyesült Államokban XXX-kazettákat kölcsönözők fele nő. A szexuális tanácsadók gyakran e videókat ajánlják. Alkalomadtán jobban összetartják a családokat, és a párok is sokkal nyíltabban, gátlások nélkül beszélnek a szexről. A pornográfia feszültségeket vezet le, valóság helyett fantázia-változatokat kínál, helyenként - kockázati tényezők nélkül - kielégít, s AIDS sújtotta világunkban már ez sem kevés.

A pornóiparban dolgozó nők áldozatok, kihasználják őket - még egy ismert érv. Hasonló jelenségek máshol is tapasztalhatók, az élet szinte valamennyi területén, (sajnos) a pornó se kivétel. Ám, ha betiltanák, a feketepiac csak fokozná a kizsákmányolást. Nem egy pornósztár állítja: függetlensége munkájának köszönhető.

A pornográfia maszturbációhoz vezet - mondják sokan. Biztos, és akkor mi van? Nem az állam, nem a törvényhozó dolga, hogy ítéletet mondjon az otthoni önkielégítés felett.

A nyílt szexualitást ábrázoló termékek betiltása megvédi, sőt, segíti a nőket - ez az érv se ismeretlen. A múltban a cenzúra általában nem a női egyenjogúságot célozta. Jogaikat - cenzor helyett - elsősorban az Alkotmány szólásszabadságra vonatkozó passzusai védik.

A pornográfia legfőbb hibája a gyenge művészi minőségű képek. "Rossz pornográfiára jó pornográfia, és nem a pornográfia tiltása a válasz" -

Hogy ki mennyi és milyen pornófilmet fogyaszt, bizonyos helyzetekben könnyen tárgyaljuk meg, rendszerint a szélsőségekre kihegyezve az élményeket, ám egy párkapcsolaton belül már meglehetősen kényes kérdés lehet ennek feszegetése. Vajon miért osztjuk meg könnyebben barátainkkal pornóélményünket, mint saját párunkkal?

Pornószakadék

Az átlagosnak tartott forgatókönyv szerint a szégyentelen férfiak titokban, aljasul nézik a pornót, a nők ennek a legkevésbé sem örülnek, féltékenyek és mély megvetésükkel kísérik mindezt, azt pedig egyáltalán nem értik, hogy miért van szükségük erre a pasiknak, mikor itt vannak ők, a hús-vér lények. Ez az egyik jellemző szereposztás, de létezik ennek fordítottja is, mikor a nő az, aki lelkesen fogyasztja a pornófilmeket, míg párját hidegen hagyja, de legalábbis nem tud osztozni a nagy lelkesedésben. (Jellemzően a férfiak nem mondják el hűtlen kutyának párjukat, nem kevernek szerelmet és féltékenységet egy egyszerű szexuális stimulálásba.)

Forrás: [origo]

E kettő mellett léteznek persze mindenféle megoldások a széles palettán, az azonban meglehetősen ritka, hogy a pár valamelyik tagja, ha nem is rendszeresen, de olykor ne merítkezne a pornó nyújtotta ihletésből. Sokan kérdezik tőlünk, hogy egyre érdeklődő (esetleg szentségelő) párjukkal hogyan oszthatnák meg az élményt, s hogyan értethetnék meg velük, hogy egy veszélytelen szórakozásról van szó, ami akár közös öröm forrása is lehet. A recept nem is olyan bonyolult: használd ki a kíváncsiságát (amit sokszor haraggal leplez), készülj fel, és figyeld a reakcióit!

Persze ahhoz, hogy megértsük, a pornó és a pornóra adott reakciók miért lettek olyanná, amilyenné, és miért akalultak ki körülötte azok a tévhitek, amik masszívan tartják magukat, a pornóhoz való társadalmi viszonyunkat is végig kell gondolnunk. Az az alapvető kijelentés, miszerint a nők vizuálisan kevésébé stimulálhatók, mint a férfiak, amellett, hogy nem igaz, többek között azt eredményezte, hogy a pornófilmgyártás során figyelembe vett szempontokból szinte kiestek a nők, és végképp kiesett az a lehetőség, hogy a párok együtt is néznek ilyen filmeket, pedig minden bizonnyal már a kezdet kezdete óta, a Mélytorok óta vannak, akik megosztják egymással pornó iránti szenvedélyüket.

Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy kialakult a mesterséges szakadék férfi és nő között, a pornó hivatalosan a férfiak felségterülete lett, s a nők jó szokásukhoz híven mindenféle összeesküvés elméletet kezdtek gyártani, ellenségképeket generáltak, ahelyett, hogy azt mondanák, hé, engem is érdekel, azt mondják, ez gusztustalan, malac dolog. A pornót nem szexuális segédeszközként, hanem riválisként tartják számon, a pornónézést sokan valóban a megcsalás egyik formájaként értelmezik, ám ezzel mindössze annyit érnek el, hogy a férfiak titokban nyúlnak hozzá.

És nem gonoszságból teszik, hanem - pontosan ugyanúgy, mint a nők - egyszerű, könnyen elérhető és biztosan működő stimulációt kapnak tőle ahhoz, hogy testük vágyait gyorsan és hatásosan csillapítani tudják. A nők mindezzel párhuzamosan szintén megtalálják a módját annak, hogy belekukkantsanak a pornóba, s nagyrészt ők is titokban teszik, ám egész más okok miatt. Őket nem a féltékenység gyanúja készteti titkolózásra, hanem az a köztudottan hamis hit, hogy nők nem szeretik a pornót, mert az megalázó, mert őket nem indítja be, mert a nők nem olyanok....

A kialakult helyzetben maga a pornóipar is hibás, hisz olyan pornófilmeket forgatnak, melyekre ráfogják, férfiaknak készültek, nők számára nem esztétikusak, pedig az igény mindkét nem irányából ugyanaz: igényes, színvonalas, hiteles filmek, amik mindenki számára fogyaszthatók és élvezhetők. A kör ördöginek tűnhet, de van kiút. Az egyszerűség kedvéért induljunk ki abból, hogy a pornó mindenki számára izgató, csak meg kell találni a módját, hogy hogyan vonjuk be kedvesünket a szex virtuális világába, hogyan adjuk közvetve tudtára, mire is gerjedünk igazán.

A kíváncsiság a legjobb barát

Ha a csend már megtört, és beszélgetni kezdtetetek a témáról, ha párod már érdeklődik, faggat, hogy miért nézed és mennyit, és vajon tetszene-e neki is, ami téged beindít, már a siker útján vagy, hisz a legnehezebb az elutasítás helyett a kíváncsiságot elültetni valaki fejében. (Ellenkező esetben célozgatásokkal, elöl hagyott videókkal, kinyitott pornóoldalakkal lehet a nyulat kiugratni a bokorból, ami nem provokációt, hanem pajkos célozgatást kell, hogy jelentsen.)

Ebben a pillanatban azonban el kell gondolkodnod, hisz lehet, hogy tele vagy otthon különféle magazinokkal és DVD-kel, tisztában vagy vele, mikor mihez nyúlj, de most okosan számba kell venned, mi az, ami ezek közül közös használat esetén is beváltja a hozzá fűzött reményeket. Kombinálni azt, akit szeretsz és a filmeket, amik beindítanak, egészen új perspektívákat nyithat szexuális életedben, így érdemes egy kis felkészülést tenni, mielőtt a tévé elé heverednétek édeskettesben, s végig kell gondolnod azt is, milyen lehetséges prekoncepciók élhetnek kedvesed fejében, amiket nem árt tisztázni vagy elkerülni.

A leggyakoribb, ami egy nőben felmerül, ha partnere pornó iránti rajongását szemléli, hogy ez olyan, mint a megcsalás. Valahol érthető ez a gondolatmenet, ha belegondolunk, a nő elvárná, hogy kedvese az ő testét szeresse, ő legyen az, aki izgalomba hozza, s vele élje ki mindazt, amire titkon vágyik. Ehhez képest azt látja, hogy a férfi vadidegen nőkön és párokon keresztük éli meg ennek egy részét, sarkítva azt is mondhatjuk, más nőkkel tölti helyette az időt, ráadásul igyekszik ezt el is titkolni, ami a megcsalás érzése mellett a kirekesztettség érzését is kiváltja. Fontos, hogy megtudd, nem lehet-e valamilyen múltbéli rossz emlék az, ami a dühöt vagy az elutasítást szüli, nincs-e valamilyen pornófüggő ex a háttérben, vagy elhagyó apuka, aki Playboy készletet halmozott fel, ami beleégett a kislány emlékezetébe...

A pornón túl legújabban a Second Life az, ami viharokat kavar a nyugodt házasságok békés fészkeiben, mivel a virtuális világban megalkotott (tetszőleges nemű) virtuális én vadidegenekkel kerül szexuális kapcsolatba, ami sokaknál értelmezhetetlen síkra tereli a házastársi hűség fogalmát. Hiába ilyenkor minden szó és érvelés, valakinek az érzelmeivel nehéz vitába szállni, és ha azt mondod, hülyeség az ellenérzés és az utálat, csak tovább tágítod azt a szakadékot, ami az élmény megosztásától elválaszt.

Forrás: [origo]

Tereld, de hagyd választani!

Meg kell teremtened azt a hangulatot és belső várakozást is, azt az oldottságot, hogy párod ne kényszernek érezze, ami történik vele, hanem saját (esetleg ki nem mondott) kíváncsiságának kielégítéseként tekintsen a helyzetre, s reakciói is természetesek, őszinték lehessenek, akár negatív, akár pozitív hatásokat váltanak ki belőle a látottak. Sok idő telik el a kíváncsiságtól az élvezetig, így semmiképp ne várd, hogy a harmadik képkocka után nőd rádveti magát, és rájön, micsoda lehetőségektől fosztotta meg magát eddig.

Mivel te vagy az, aki jól ismered személyiségét, szexhez való viszonyát, hogy mennyire kísérletező, mennyire zárkózott, mennyire őszinte, és mennyire irányítható, neked kell ráérezned arra is, mikor jött el az ideje annak, hogy a szavak helyett végre a tettek mezejére lépjetek. Mindenképp gondold végig, ne csupán a neked való megfelelés vágya legyen az, ami hajtja, hanem valóban belső késztetésből fakadjon ez a lépés. Értékeld őszinteségét, és ne oktatni, nevelni próbáld. Ne feledd, nem a pornó lényegét kell átadnod neki (ezzel valószínűleg már rég tisztában van), hanem saját ízlésvilágodba, közvetve pedig rejtett fantáziáidba kell bepillantást adnod, lehetőleg olyan ízlésesen tálalva mindezt, hogy megértse, elfogadja, s esetleg a jövőben meg is valósítsa azokat!

A legfontosabb teendőd nem más, minthogy megpróbálj az ő fejével gondolkodni, végiggondolni mindazt, amit tudsz róla, és elképzelni, mi az, ami valóban a kedvére való lenne az első alkalommal. Óva intünk azonban a hetekig tartó alapos készülődéstől, minek eredményeképpen kiemelsz egy bizonyos filmet, mert úgy érzed, az a tökéletes választás, és minden bizonnyal ő is imádni fogja. Ezzel azonban, akármennyire is jóhiszeműen akarál eljárni, a választás és az őszinte rekaciók lehetőségét veszed el tőle, hisz ha tudja, milyen alaposan választottad a filmet, nem lesz szíve megmondani, hogy rosszul van az egésztől, s ezzel talán hosszú időre el is veszed a kedvét a kísérletezgetéstől.

Mégis milyet?

Mindenki számára biztosan működő recept nem létezik, dem árulunk el nagy titkot, ha azt tanácsoljuk, hogy érdemes az amatőr vonalon elindulni, mivel más emberek szeretkezésének hiteles és nem művien megrendezett látványa mindenkiből automatikusan kiváltja a megfelelő testi reakciókat, még ha nem is vagyunk ennek minden esetben a tudatában. Fontos, hogy az első impulzus pozitív legyen, s igyekezz ne zavarba hozni, próbáld természetesen kezelni a helyzetet, és segíts neki a feloldódásban. Vannak, akik minden áron igyekeznek eltitkolni, hogy a pornó igenis izgalomba hozza őket, így nem szerencsés "naugye megmondtam, hogy felizgat majd" kijelentésekkel ezt az orra alá is dörgölni. Finoman közeledj hozzá, vagy jelezd, hogy rád hat az, amit látsz, és ha nem egy kiábrándító duplaanál vagy egy fél órás arcspriccelős jelenetet választottál, bízhatsz benne, hogy reagálni fog ő is hamarosan.

A film(ek) kiválasztásakor egyetlen szempontot érdemes figyelembe venni, az pedig a hitelesség. Minél élethűbb egy jelenet, annál könnyebben fogadja be az is, aki pornószűznek számít. Csak annyit kell tenned, hogy saját kedvenceidet külső szemmel is elemzed, és az extrémebb érdeklődésű videókat későbbre hagyod. Ha minden jól alakul, szépen lassan felfedheted összes lapodat, és mindent megmutathatsz neki, amit te izgatónak találsz, ám ezt fokozatosan érdemes megtenni, és nem csak miatta. Tapasztalni fogod, nem is olyan egyszerű megoszatni valakivel legmélyebb, legösztönösebb vágyaidat, mert bár a fantáziában nincs tabu, mégis kínosnak érezzük ha ki kell mondani, mi az, amit talán az életben sosem tennénk meg, de a látványa határozottan beindít.

Persze mindez nem csak a férfiak részéről lehet kezdeményezés, pornófogyasztó nők is előállhatnak az ötlettel, mi lenne, ha megosztanátok egymással a pornózás élményét. Ez ugyanolyan zavarbaejtő lehet a férfi számára, mint a fordított eset, de érdemes belevágni, márcsak azért is, mert ily módon könnyen és személytelenül elmondható a másiknak, mi az, ami izgat minket, s mi az, amit esetleg ki is próbálnánk. Sokkal könnyebb ugyanis egy jelenetre izgalmi reakciókat produkálni, mint kimondani a mondatot, drágám, szeretném, ha legközelebb gumiruhában csinálnánk.

A feminizmus elleni szöveget nem is Te írtad, Kedves Vitapartner, hanem egy beképzelt, csőlátású, elképzelhetően frusztrált, a nem alárendelt nők miatt paranoid félelmeket tápláló faxkalap publikálta a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott vízióját az interneten. Ismerjük már, valaki belinkelte a www.tusarok.org -on (Autonóm nők lapja - minden érdeklődőt szívesen látunk, elsősorban a címnek megfelelően természetesen nőket)

Ha mást idézel illik a forrást megjelölni, és kígyóhosszúságú cikkek helyett jó lenne, ha megtanulnál linkelni, és csak a legfontosabb mondatokat idézni.

Azt, hogy van-e a feminizmusnak aktualitása, hadd dönték el a nők, és ne a férfiak. Szerinted hogy állna ma a rabszolgaság, ha annak idején a fehéreket kérdezik meg, kell-e ez az intézmény? (Nem analóg példa, de a hatalmi viszonyok itt a lényeg.)

KEdves Kérdező, hogy vagy, mi újság azóta? Írj nekünk, hogyan sikerült megbeszélni a kérdést, mire jutottatok!