Miért hiszi sok ember, hogy egy kapcsolathoz elég a szerelem?

Mert fiatal, vagy buta, vagy naiv,vagy tapasztalatlan, vagy önbizalomhiányos, vagy kapcsolatfüggő vagy egyszerűen vak.Vagy ezek kombinációi.

És hiába mondja bárki, hogy nem jó, majd magátol rájön....vagy nem.

Mert a szerelem valóban elég.

Mármint a kölcsönös szerelem.

3as!Nem biztos.

Vagy csak ezt akarom hinni.

Kompromisszoumokat kötünk,hogy mindketten boldogak legyünk. Nincs nálunk olyan,hogy valamelyikünk jobban szereti a másikat. Mi pl egyforna igényeink vannak a kapcsolatot illetően. Igaz hogy mint egyének külömbözünk,de csak apróbb dolgokban. Folyamatosan komunikálunk,ha gond van közösen oldjuk meg,bajban szintén osztozunk a terhen.

A gondok akkor kezdődnek ha az egyik vagy mindkét félnél megszűnik a szerelem. Ilyenkor történik meg az,amit fennebb említettél. Nem lesz többé "mi" csak "én" meg "te". Én boldog vagyok,a többi a te bajod. S ez a felfogás megöli a kapcsolatot. A fél aki pedig még szereti a másikat egyértelműen ragaszkodik párjához. Itt a másik félt nem értem,ki pusztán megszokásból van a párjával.

Amit te is leírtál, az a kulcs.

"Századik próbálkozásra sem."

Hol húzzuk meg a határt? Mi számít elég próbálkozásnak? Honnan reménytelen a változás?

Ezt nem lehet tudni.

Valamiért az eleje elmaradt:

Tehát szerintem a szerelem elég egy kapcsolathoz,viszont a külömbség maga a "szerelem" jelentésében van. Mikor azt mondom,hogy a szerelem jelen van a kapcsolatunkban,akkor kölcsönös szerelemre gondolok. Amiben a felek közösen vesznek részt az adodó prodblémákban s megosztják egymással örömeiket/sikereiket. (#5)