Normális, hogy a párom így próbál önbizalmat önteni magába?

Párommal neten ismerkedtünk meg kb. másfél évvel ezelőtt.

Mire egymásra találtunk, a társkeresőn mindkettőnknek kialakultak barátságok más emberekkel, akikhez ugyan nem vonzódtunk, de sok közös téma miatt megmaradt a levelezés. Mióta együtt vagyunk, én ezekkel az emberekkel nagyon ritkán beszélek, találkozni egyáltalán nem találkozunk. Teljesen leredukáltam ezeket az ismeretségeket a "hogy vagy?" szintjére. Párom azonban az összes nővel, akiket ott ismert meg, napi szinten beszélő viszonyban maradt. Olyannyira semmi önbizalma, hogy eleve úgy ismerkedtünk meg, hogy nem hitte el, hogy engem ő érdekelhet. Sokáig kételkedett bennem, azt hitte, esetleg csak valamilyen szándékkal akarom megismerni, talán pénz miatt, nem tudom, de nagyon bizalmatlan volt velem eleinte. Engem abszolút nem zavar, hogy beszélget más nőkkel, hiszen mikor megismertük egymást, beszámolt róluk, elmondta, hogy kik ők és mikről szoktak beszélgetni.

Viszont észrevettem valamit, ami nyugtalanít. Alapból is nagyon kevés az önbizalma, de úgy látom, ezeket a nőket azért tartotta meg az ismeretségi körében, hogy élvezze a figyelmüket. Nem találkozgat velük, nem flörtölget, egyszerűen élvezi, hogy folyamatosan keresik a társaságát, lájkolgatják, szinte Istenítik, hiszen van köztük olyan, aki szeretett volna és nyilván még mindig szeretne közelebb kerülni hozzá. A legmegdöbbentőbb számomra, hogy ezek a nők mind elhízott, magukra egyáltalán nem adó, jóindulattal sem nevezhetőek szépnek. Sosem szoktam embereket a külsejük miatt minősíteni, de ők tényleg megdöbbentően igénytelenek. Csak a hülye nem látja, hogy mindent megtennének annak érdekében, hogy a párom közelébe kerülhessenek. Magamat sem tartom bombázónak, nekem sincs túl sok önbizalmam, de ezekhez a nőkhöz képest mégis azt érzem, sokkal igényesebb vagyok a külsőmre. Párom szinte Istennőként bánik velem és mindig azt kérdezi, miért vagyok vele, mi tetszik benne, mert én gyönyörű vagyok, ő meg ronda. (Természetesen egyáltalán nem ronda, nekem nagyon tetszik.)

A kérdésem arra irányult volna, hogy normális az, hogy valaki önbizalomhiányból azért tart meg maga körül embereket, hogy a figyelmükben fürdőzhessen?

Nem akarok álszent lenni, nekem is jól esik, mikor egy régi ismerős vagy társkeresőről megismert férfi rám ír, hogy mennyire sajnálja, hogy annak idején nem adtam esélyt, de én ott le is szoktam zárni a dolgot nagyon hamar. Párom viszont kedélyesen cseveg a fent említett nőkkel és jól láthatóan nagyon kedvez az egojának.