Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ma már baj, ha valaki nem féltékenykedik, ha bízik a párjában?
Hol is kezdjem? Szerintem a féltékenység mögött az önmagunkban való kételkedés van meg talán kicsi önbizalomhiány szerintem.
És ez csak a kezdet.Mert gondolom mindenki meg tudja mondani magáról, hogy féltékeny típus-e, vagy a kevésbé féltékenykedő partnerek csoportját erősíti.
Én viszont még tényleg nem voltam féltékeny egy barátom esetében sem. Így többször is megkaptam,hogy akkor nem is szeretem a barátomat.
Az van,hogy a barátom szerint baj,hogy sosem voltam még féltékeny. Beszéltünk erről, de furcsának találja,hogy ilyen vagyok vele.
Sosem kerestem bizonyítékokat keresve vadul kutakodva a barátom holmija között, a fiókjában, a telefonjában vagy a levelezésében, nem érdekel a jelszava, szeretnék neki adni egy kis teret,valamennyi magánszférát még úgy is,hogy kapcsolatban vagyunk. Engem nem zavar,ha találkozik ellenkező neműekkel,ha valakivel kettesben megiszik egy kávét, ha ketten csinálnak programot. Nem csak velem lehet, nem csak velem KELL élményeket szereznie,nem csak velem töltheti tartalmasan az idejét. Másokkal is barátkozhat,másokkal is beszélgethet,mások is szerethetik őt. Egy puszitól,öleléstől sem akadtam ki soha. Nem a tulajdonom a másik,hogy ez zavarjon. Ezt nem tartom megcsalásnak,nagyon nem. Számomra idegen,hogy ezért bosszankodjak. Mintha az enyém lenne a másik és jogot formálhatok rá,mintha jogomban állna,hogy rosszul essen és ezt szóvá tegyem,ha pl megölelt valakit vagy elment valakivel moziba,kajálni.
Bízom a barátomban,csak erről van szó. Komolyan szeretem őt,de nem tudom hogyan bizonyítsam be,ha csak azzal lehet ezekszerint..ha féltékenykedem. Egy csomó időt együtt töltünk, figyelek rà,törődöm vele, megajándékozom,névnap,szülinap,ünnepek. Közös kirándulások, mindig meghallgatom, ha gond van számíthat rám, rendszeresen van szex,nem tudom mit csináljak. Ezzel nem bizonyítom,hogy szeretem őt? Röhejes :(
Amúgy elmentem pszichológushoz emiatt,mert az exem is erre panaszkodott. De a szakember szerint nincs velem semmi baj. Eleinte még mosolygott is az egészen,aztán komolyan elkezdtünk beszélgetni és meghallgatott. Heti 2x is mentem hozzá,beszéltem neki a párkapcsolatomról, a barátomról meg az exemről is.
Utoljára azt a tanácsot kaptam,hogy néha kérdezzem meg magamtól vajon
"Mi szól amellett, hogy bízhatok a páromban?" vagy "Mit tehetek, ami miatt a párom még inkább bízhat bennem?"
Rám viszont volt már féltékeny nem is egyszer a barátom. De nem volt alapja,csak ő gondolja úgy. Az exem is féltékeny volt párszor. Nem betegesen, egyikük sem.
A pszichológusom szerint ez gyakori probléma. Úgy utálom amikor megkérdezi,hogy szerintem miért lehetett féltékeny mégis csak? Most akkor kinek az oldalán áll? Az enyémen vagy a barátom párját fogja? Nyilván pártatlannak kell mutatkoznia,de nem vagyok bolond. Szerintem is - is a dolog. Férfi amúgy a szakember.
Őszíntén velem van a baj? Divatból kell féltékenykedni? Baj ha megbízom a barátomban? Tényleg a többség szerint ha nem féltékeny a másik soha akkor nem is szeretem igazán?
Annyit megtudtam már,nem mintha megerősítésre vártam volna hiszen tudom magamról. Hogy az orvosom szerint az,hogy emiatt szakemberhez fordultam,ez is annak a jelét mutattja,hogy szeretem a páromat és ilyen módon is a kapcsolatunk ápolását folytatom. Hogy elmondom a személyes gondjaimat. Ami amúgy nagyon kellett már,mert az utóbbi időkben a falra mászok a barátomtól. Komolyan nem értem az egészet. :(
Húha,lehet erre akart utalni a pszichológusom. Mármint,hogy a szakítás marad lassan az egyedüli opció..
Igen,sajnos már nem tudok a barátomnak,de senkinek sem mit mondani. Nem tudom mit kéne mondanom vagy csinálnom,hogy bizonyítsam tényleg szeretem attól függetlenül,hogy nem mérgezem a kapcsolatunkat a féltékenységgel. Nyilván tudja,hogy szeretem,de mégsem eléggé szeretem szerinte. Különben olyan mintha arra is vágyna ezáltal,hogy szenvedjek,mert ha féltékeny lennék,biztosan fájna,nehéz lenne. Voltam már féltékeny,de nem a barátomra. A tesómra egyszer kétszer még gyerekkoromban. Azóta semmi! De tényleg semmi!
válasza:Én meg komolyan nem értem a pszichológust? Miért mentél, miért jársz még mindig?
Most akkor vagy lehúz pénzzel, a felesleges "terápia" miatt, vagy valami még van ezen kívül is.
válasza:Te egy értelmes, érzelmileg is érett ember vagy.
A barátod, és mindenki más, aki "féltékeny típus", pedig éretlen.
Ennyi az egész. Tökéletesen jól csinálod, és ebben legyél biztos. A féltékenykedés egy az egyben rossz, kizárólag káros hatása van, és akinek van esze, az minden eszközzel igyekszik kiirtani magából.
Úgyhogy sose fogadd el, hogy a féltékenység bármilyen formában kívánatos egy párkapcsolatban. Nem az. És nem szabad összekeverni, összemosni az aggódással, féltéssel vagy szeretettel.
Értem és köszönöm.
Féltés tényleg nem egyenértékű a féltékenységgel. Félteni mindig féltem,ahogy az összes szerettemet aki közel áll hozzám. De ezzel mindenki így van.
válasza:Ami esetleg lekezelni való lehet ezzel az az, hogy az alacsonybb önértékelésű partner úgy érezheti hogy nem elég "fontos" a másiknak, mivel nincsenek félelmei ezért lehet ő nem is olyan értékes mint mondja... Ami még lejjebb viszi ezt az önértékelési szintet.
És valós félelem hogy ebből kifolyólag alacsonyabb dominancia szintre kényszerülhet a kapcsolatban.
Ezt nem árt valahogyan tudatosan lekezelni, többször ráhagyni egy-egy közös döntést vagy legalábbis úgy hozzáállni hogy többször érezze hogy ő a "főnök" a kapcsolatban abban a dologban...
válasza:Igen, ezek nem is tudatos dolgok, igen magas önismeret kell ahhoz hogy valaki a saját belső, másokra kivetített félelmeit felismerje a magáénak.
Szerintem odáig érdemes eljutni hogy ha rájöjjünk hogy az életben minden egyes dologért csakis és kizárólag mi vagyunk a felelősek és nem más (még ha úgy is tűnik).
És hogy minden egyes "utálatos" embert azért nem szeretünk mert van valamilyen külső/belső tulajdonságunk amit még nem fogadtunk el magunkban vagy amitől félelmeink vannak, esetleg régi fel nem dolgozott sérelmeink tükröződnek vissza benne...
De a témára visszatérve én úgy gondolom hogy ha a kapcsolatban elég domináns tudott maradni akkor nincs semmi gond. Egyszerűen csak a legtöbb ember szeretne minél több "fogódzót" az életben és ha féltékenyebb lennél ez zsarolható, manipulálható felület lenne rajtad amitől biztosabb lehetne a dolgában.
De ha nincs ilyen hát majd megszokja :)
Ez szerintem amúgy normális is, az anyukák is érzelmi zsarolásokkal manipulálják a fiaikat, ezt tanuljuk és sok idő kell levetkőzni berögzült dolgokat ;)
válasza:Sem én, se a párom nem vagyunk féltékenyek egymásra, mi se mérgezzük ezzel a kapcsolatot. Ettől független mégis maximálisan érezzük a szeretetet és kötődést.
Én korábban se voltam féltékeny, de az zavart nagyon, ha becsaptak, azt nem hagytam annyiban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!