Mit tegyek ha szipirtyó vagyok a mensim miatt és most zavartam haza a párom?

A letoltás mellett szerintem kapták tanácsokat is.

Mindnképp érdemes lenne egy pszichológust felkeresned.

Hormonális problémával ez mondjuk nehezen magyarázható, ez inkább pszichés probléma. Akárhogy is nézzük, az, hogy ennyire hirtelen haragú, agresszív és bizalmatlan leszel, az nem írható csak a havibaj számlájára. Az hozza elő, de a probléma valójában mélyebben keresendő. Na, ezért kéne egy szakemberhez fordulnod, hogy ezen okokat kiderítsétek, illetve hogy megtanuld kezelni az indulataidat.

Tudod, mindenkinek van egy tűréshatára. Még a legtörelmesebb ember sem visel el mindent. És ez nem úgy megy általában, hogy egyik napról a másikra ábrándul ki belőled, főleg, ha már a kapcsolatotok elején is megtaoasztalta, hogy milyen is tudsz lenni. Hanem szép lassan, hónapról hónapra, minden egyes veszekedéssel egyre jobban kiábrándul és kiszeret belőled. Mígnem egy nap azt mondja, hogy oké, nekem ez a kapcsolat már nem jelent boldogságot.

Nekem is részem volt hasonlóban, szóval tudom, hogy megy ez. Amikor a 30 napos hónapból csak 25 napig van barátnőm, mert a maradék 5 napban menetrendszerű összeveszés van, pláne, ha még több év után is megy a bizalamtlankodás, még azon is, ha a munkatársnőm szülinapi képét belájkoltam, vagy ha egy nőnemű előadó előadására is el merek menni, az bizony irtózatosan kapcsolatromboló. Eleinte csak bántó, később idegesítő, egy idő után pedig kiábrándító. És eljön az a pillanat, amikor megkérdezi magától, hogy "én miért vagyok még egy olyan mellett, aki lépten-nyomon azt feltételezi, hogy megcsalom?" Ez pedig már gyakorlatilag az a fázis, amikor már csak idő kérdése, hogy melyik veszekedés után fog elege lenni mindenből. Mert mint mondtam, hosszú távon ez egyszerűen nem éri meg. Ilyenkor ez már több negatív érzést ad, mint pozitívat.

De ahogy látom, emellett a kapcsolatotokban is jócskán vannak gondok. Ne haragudj, de 3 év után sem vagy biztos benne, hogy nem csal meg? Most ez 2 dolgot jelenthet. Vagy tényleg jogosan aggódsz, akkor viszont felesleges erőlködni, mert egy olyan kapcsolat, ahol a hűség 3 év (gondolom, kb ennyi ideje vagytok együtt) után sem működik, az egyszerűen működésképtelen. Ha pedig ez csak alaptalan vádaskodás, akkor meg a bizalom hiányzik, ami nélkül szintén nincs értelme a kapcsolatosdinak.

Az, hogy a te kedvenc színdarabodat nem akarta megnézni, ezt a mostanit meg igen... igazából ha jobban belegondolunk, ebben semmi rendkívüli nincs. Neki is van egy kialakult ízlése, és neked is. Oké, persze, én mondjuk akkor is szívesen megnéznék valamit, ha nekem nem tetszik, de barátnőmnek igen... de ha jobban belegondolsz, te sem akartad megnézni azt, amire most ő el akar menni. Szóval hogy is van ez? Te elvárnád, hogy a te kedvencedre elmenjen, de ha mást meg akar nézni, azon kiakadsz?

Kicsit ez egyoldalú dolog, és talán ha nem a kényes hercegnőt játszanád, akkor több esélyed lenne megmenteni ezt a kapcsolatot.

"ő ilyenkor nem is szól hozzám, gondolván majd lebyugszok, de ebből meg azt szűröm le h nem törődik és azthiszi természetes hogy mindig magától rendbejönnek a dolgok"

Megint csak kényes kis hercegnő-effektus. Kritikán aluli módon viselkedsz vele, és akkor még elvárod, hogy ő esdekeljen, meg ő kepesszen azért, hogy neked jó legyen? El vagy kicsit tévedve. Egy párkapcsolat a kölcsönösségről szól. A saját képzelgésed miatt érzed magad sértve, holott aki sértve érezheti magát, az nem te vagy. Ez nem oltás, ezzel csupán rávilágítottam egy dologra, amin szintén javítanod kell. Azt meg ne várd el, hogy miután így viselkedsz vele, még ő esdekeljen, főleg, hogy ilyenkor keresed, hogy mibe köthess bele. Ő pedig nem hülye, hogy házhoz menjen a pofonért (képletesen).

Az meg, hogy szerinted a hűség és a szerelem összeférhetetlen azzal, hogy elismerően vélekedik egy ellenkező nemű művészről... kicsit éretlen, és felettébb kapcsolatromboló. Gondolom, te sem csak olyan filmeket nézel, amikben kizárólag női szerepek vannak, és nem csak kizárólag női előadók zenáit hallgatod, igaz?

Szóval gondold át, és ha bajok vannak a kapcsolatotokkal (nem, baj alatt nem azt értem, hogy miután kidobod, nem ugrál körül), akkor azt próbáljátok meg helyrehozni (vagy ha végképp nem megy, akkor békében elválni), te pedig dolgozz azon, lehetőleg egy pszichológus segítségével, hogy elviselhető legyél mensi alatt is. Mert mondom, amit csinálsz, az kapcsolatromboló, és csak idő kérdése, hogy mikor lesz emiatt vége.

PMDD. A PMS-nek egy erős formája. Nekem vagy 17 évig semmi bajom nem volt. Aztán egyik nap öngyilkos gondolataim támadtak. Hogy de jó lenne most bevenni egy csomó nyugtatót, és örökre elaludni, egész nap sírtam vagy vertem a falat. Estére mintha elvágták volna.

És észrevettem, hogy minden hónapban pont két nappal a menstruációm előtt vannak ilyen gondolataim. Hogy miért nem öntöm le magam a forró gyantával, miért nem ugrok ki az ablakon.

A pszichológusom mondta, hogy felírna antidepresszánst, de havi egy nap miatt nem akarom tönkretenni mindenemet. Olyankor próbálok testen kívül létezni. Nagyon nehéz.