Ha azt szeretnénk, hogy változzon meg valami körülöttünk, akkor először nekünk kell megváltoznunk?

Én értem amiket írtok, ezek a gondolatok az én fejemben is nem egyszer megfordultak, az évek alatt volt időm bőven gondolkodni :D...csak azt mondom, hogy lehet, hogy bennem IS van hiba. Ez az ember tényleg fontos nekem, lassan 6 éve megy ez köztünk és nem csak én futok utána. Volt, hogy elküldtem vagy egyszerűen csak nem kerestem,mert ez így tényleg nem állapot, hogy 25 évesen itt tartok, akkor meg ő talált meg, pont mikor már nem is érdekelt szinte. És nem gonosz mert teljesen normális velem, nem csak kavarunk (és itt nem a szexről beszélek), hanem akármiről el tudunk beszélgetni, olyanokról is, amikről mással nem. És ezért nem értem egyszerűen, hogy ha a vnzalom is megvan és a szellemi összhang is akkor miért nem vagyunk együtt. Tény, hogy mikor iszok, akkor nagyon bunkó tudok lenni vele (és ugye általában ittam, és ő mindig így látott), meg volt, hogy minden nap beszéltünk, már kicsimnek szólított (de járásról nem volt szó vagy randiról), buliban meg direkt összejöttem valaki mással előtte, de dühből, mert felbosszant, hogy nem tudja elkötelezni magát mellettem, vagy legalább valami érzelmet, felháborodást váltsak ki belőle. Erre összevesztünk,neki az volt a baja, h én miért csináltam ezt, nekem meg az, hogy mondja már ki végre, hogy érdeklem. Egy hónapig nem beszéltünk majd folytatódott minden. Na mindegy egy esélyt megér arra, hogy változtassak...majd elmesélem mi lett a vége. :)