Szerinted általánosságban mennyire tartják fontosnak az emberi bánásmódot/figyelmességet/empátiát kapcsolatokban?

Sokszor hallom szingli ismerõseimtõl, hogy félnek a párkapcsolati csalódásoktól? Eddigi párkapcsolat élményeim alapján rájöttem, hogy a szerelem vagy párkapcsolati siker nem foglalkoztat annyira, mint a bánásmód, problémás helyzetek kezelése. Pl. fontos, hogy békében eltudjak válni valakitõl, ne utálat kövessen minden szakítást, legyen egy korrekt viselkedés emberek között. Vannak ex-eim, akikre rosszul gondolok vissza és olyanok is, akiket a szakítás után is kedvelek. Mennyire jogos degradálni másokat csak azért, mert nem mūködik a párkapcsolat, vagy nem olyan az az ember, amilyennek vártad? Illetve miért érzik ezt sokan jogosnak? (és most nem a bunkó alaptermészetū emberekre gondolok, hanem kedves emberekre is, akiknél “elõbújik a szög a zsákból” szakítás idején)