Unom a barátnőmet! Hogy mondjam meg neki, hogy költözzön haza?

Este mindig én viszem a kutyát, mert elmondása szerint fél lemenni, és olyankor már szeret "bekuckózni" az ágyba a laptopjával vagy egy könyvvel, mire feljövök rendszerint meg már alszik. Pedig övé a kutya, legalábbis ő akarta nagyon, de mondjuk én is szeretem (lehet jobban mint ő), és nem zavar a sétáltatás. Viszont régebben szinte mindig együtt mentünk, mostanában ritkán. De úgy általában alig akar menni bárhova is, és ha megyünk, mintha nem lenne ott fejben, és nem tudom hol jár ilyenkor. Viszont ragaszkodik hozzám, nem csal meg, napközben is beszélünk telefonon, munka után egyből jön haza, azt is jelzi előre ha hazafele jövet bemegy vásárolni hogy tudjam, miért jön 15 perccel később. Pedig sosem kértem erre, sosem számoltattuk el egymást, egyszerűen így szoktuk meg. És tulajdonképpen szeretem is nagyon, csak unom. Ellentmondásos lehet, de így van. Elmúlt a "régi láz", és már unom ezt a "nagymama" tempóját. Régen sportolt is, már egy jó ideje azt sem csinálja. Végül nem mondtam neki a hazaköltözést, lehet ki kellene várni a karácsonyt. Már megbeszéltük hogy idén a szüleihez megyünk, otrombaságnak tűnne most bejelenteni hogy én nem megyek, és hogy szakítsunk. Szüleivel is jóban vagyok, már nagyon várnak minket. Tesójáékhoz is megyünk előtte születésnapozni. Szóval nem tudom mi legyen, egyelőre várok bármiféle bejelentéssel.