Az normális, hogy a pasim mindenek fölé és elé helyezi az "egészséges, elhízásmentes, túlsúlykontrollos" életmódot?

Nem régóta vagyunk együtt, eleinte még úgy gondoltam, jó hogy nem iszik, nem dohányzik, edz, hűrom óránként eszik, grammra méri, most viszont már kezd igencsak zavarni.

Nem fitnessversenyzőről vagy gyúróshapsiról van szó.

Harcművészetezik és jógázik, balettnyújtásokat csinál, állandóan erről szövegel, pedig az elején műveltnek tűnt, mindig az emberi értékekről szónokolt, de mostanra úgy tűnik, ez kimerül nála abban, hogy mindig legyünk zsírmentesek, elhízás tabu, egészséges dizájnkaja mindenekfelett, borsznobkodás, és edzés. 39 éves.

Én is egészségesen eszem, sportolok, táncolok, de azért nem ennek rendelek alá mindent.

Kezdem nagyon unni, a meghízás réméről szóló okfejtéseket.

Megijeszt, elsősorban azért, mert ha esetleg komolyra fordulna vele, és gyerekem lenne tőle, nyilván felszednék valamennyit, és mivel még nincs benne tapasztalatom, nemtudom, hogy mivel fog járni a terhesség, hogy változik a hormonrendszer, a testarány, milyen és mennyi munka lesz visszaalakulni. Lehet hogy nehezen, lehet hogy könnyen.

Nem tudom előre. Én a páromat el fogom fogadni akkor is, ha öregebb lesz már, és nem olyan fitt, nem olyan tökéletes, nincs ezzel baj, senki nem marad 90 évesen is huszonéves izomtestű - bár neki ez a célja, azzal együtt, hogy pocakos ősei vannak.

Az a gondom, ezzel a szemlélettel, mint az övé, erősen kétlem, hogy ha kevésbé leszek vékony, akkor is el fog fogadni, mert nála ez a grammnyi túlsúly sincs dolog már beteges. Nyilván megteszek mindent az egészségemért, de nem arról szól az élet, hogy a tökéletes testért él az ember. Kezd egyre érthetetlenebbé válni nekem a srác.

Vagy én látom rosszul?