Jó vagy rossz, hogy benne rekedtem egy kapcsolatban, ami nem túl fényes jövőt sejtet?

Már nem érzem, hogy szerelmes lennék, leginkább a gyerek miatt maradnék vele és mert félek, hogy azzal teszek rossz döntést, ha szakítok.Leírom a történetünket röviden:

Negyven feletti nő vagyok, eddig közfoglalkoztatásban voltam, októbertől főállásban. Gyerekemet egyedül nevelem. Saját lakásom van, önálló, talpraesett nő vagyok, akik egyedül is boldogul. De az élet úgy, jó ha szeretünk, szeretve vagyunk. Kerestem én is a párom; volt ilyen- volt olyan. nem sikerültek. Leginkább az volt a problémaforrás, hogy én egyedüllétre vagyok berendezkedve, nagyon nehéz alkalmazkodni egy másik emberhez, aki attól, hogy szeret, már ő akarja megmondani, hogy éljünk, hova menjek, mit csináljak,...stb. Én úgy képzelem el az életemet, hogy mindketten éljük az életünket- együtt vagy külön, és találkozgatunk. Én alkotó ember vagyok, néha 3 napig is el tudnék lenni csendben, alkotómunkával. Ha a páromnak van programja nélkülem, azt is elfogadom. De valahogy úgy hozza a sors mindig, hogy rám telepedős, értem rajongó férfiakat sodor mellém, akik belehalnak a szerelembe, minden időt velem töltenének, persze segítenek is amiben tudnak,jó a szeretetük, igen...de terhes néha a kamaszos lángolás.

A jelenlegi párom is nagyon szeret, a lányomat is lányaként szereti és ez nagyon fontos.Becsülöm, hogy mindent meg akar adni még úgy is, hogy jelenleg nem nagyon van mit. Tele van tartozással, még legalább 5 -6 évig nyögheti.Gyerektartást fizet válása után és minimális összegből él. Hetente 2-3x nálam alszik, és rengeteget eszik. (Nem látszik rajta, nagyon csinos korombeli férfi, de van még egy szépséghibája is, amit nem írok le.) Nekem így is nagyon tetszik, nagy szerelemmel indult, nagy szenvedéllyel, és bevallottan szexmániás, de a kapcsolat elején nem volt gond. Most viszont terhes számomra, hogy minden itt alváskor én etetem-itatom, jól tartom, és besértődik, ha mondjuk a szex elmarad.Nekem egyre kevésbé hiányzik a szex (vszeg beléptem a klimaxba). Ő kedves, csinos, minden oké, a szexet utasítanám el. Hogy mi okozza, nem tudom pontosan...amit meg sejtek az túl nagy kitárulkozás lenne. Zavarnak dolgai minden esetre, és a minap ébredtem rá, hogy már csak megszokásból vagyok vele. És nem akarok szakítani, mert már volt ilyen, és nem tudtunk egymás nélkül lenni. És mert a gyermekem is megszerette. De nem úgy képzelem el a jövőm, hogy felvállalva más adósságait, magamhoz véve valakit aki szeret, de leginkább elvesz, és még nyugtot se hagy. Próbál megérteni, de alapvetőleg önző. hetente előkerülnek a szokásos vitatémáink, sokat veszekszünk, vitázunk. Gyakran gondolok arra, hogy érdemes-e ezt így folytatni? Csak nem akarok a gyereknek se rosszat. Apja nem jár hozzá, a korábbi párkapcsolati próbálkozásaim rossz példát mutathatnak neki. Nem tudom mi a jó. Ha szakítok vele, az se lesz jó. Biztos lesz egy két gyalázó válasz, de remélem, hogy azért nagyjából át lehet érezni, hogy jó döntést akarok hozni.