Okozhatja a távolság ezt a viszonylag gyakori nézeteltérést?

Több mint fél éve élünk távkapcsolatban a pasimmal és ez még így lesz 2 hónapig.

(Kb. 3 hetente tudjuk megoldani a találkozást) Szeretjük egymást, közösen tervezünk, de mindig sikerül 'hetente' összeveszni valamin. Mindketten sok energiát teszünk bele ebbe, próbálunk minél többet beszélni, üzenni. Valahogy mégsem tudjuk 100%-ban megérteni egymást, nem mûködik olajozottan. Az elején többször megbántott és komolyan felmerült bennem a szakítás gondolata. Kicsit szabadabban állt ugyanis a kapcsolatunkhoz, exek témakör és kis flörtölgetés is simán belefért neki. Ez már egyáltalán nincs szerencsére, büszke rám.

Lelkileg eltérõ alkatúak vagyunk, én szeretem mindig megbeszélni a problémákat, õ inkább elsikkad felettük, hogy minden oké, minden rendben. Sokszor magába fordul, mintha valami hatalmas gondja lenne. Bizonytalannak érzem ezt az egészet, pedig rengeteg szeretetet kapok, de mégis. Lehetséges szerintetek, hogy a fizikai közelség hiánya miatt történik velünk mindez? Lehet, hogy néha csak egy ölelés hiányzik, nem tudom.