Mit gondoltok normális ez a várakozás?

5 éve vagyunk egy pár. Nekem van egy gyermekem,akinek az apukája elhagyott amikor a pici 1 éves volt. Nem is látogatja,tehát nem vesz részt az életünkben.

Páromnak sokáig nem mutattam be gyermekemet,mert féltem Nehogy rosszat tegyek vele,aztán szépen lassan megismerkedtek. Van lakásom,autóm,szeretem a melómat is. Tehát nem kell,hogy eltartson bárki is.

A lényeg! Páromnak is van lakása és ő ott is él. Sokszor jön,de nem élünk igazán együtt. Többször szakítást fontolgattam hiszen családot szeretnék.

Pár hónapja nagyon mélyponton volt a kapcsolatunk,úgy éreztem ki kell szállnom,mert nem tudok tovább várni és amit nyújt,nem tesz boldoggá. Ezután elkezdte a ház tervezését,bővítését. Jelenleg a tervrajzok vannak meg és áll minden. ( hozzánk nem akar költözni,pedig nagy házunk van és bőven elférnénk) Egy időre lecsillapított,hogy elkezdődött valami,de azóta megint semmi. Ha kérdezem mi van a felújítással azt kapom,hogy nyugodjak meg elkészül majd,ne fárasszam ezzel! De már belefáradtam én ebbe a várakozásba és nem tudom mitévő legyek? Újra agyalok azon,hogy ennek van így értelme egyáltalán? Összeköltözünk valaha,hiszen 5 év eltelt. 30-on túl vagyunk mindketten,tehát nem vagyunk tinik.