Ti eltartanátok a barátnőtöket, ameddig tanul?

"a jovom megalapozasa a szuleim dolga"

Ők azzal alapozták meg a jövődet, ahogy felneveltek, ahogy iskolába járattak. Felnőtt nő létedre már a saját dolgod a további alapozás, nem az övék.

Nem.

A feleségemet igen, de egy barátnő az kábé nyújtózkodjon addig, ameddig a saját takarója ér.

"a jovom megalapozasa a szuleim dolga"

Ezt írtad.

"Orommel csinaljak es van mibol. Akkor nem fogom azt mondani, hogy nem kell, kosz, inkabb szenvedek egyedul."

Nem azt mondom, hogy ne fogadd el, ha így van, ahogy írod. (Mellesleg miből gondolod, hogy egyedül szenvedés lenne?) De továbbra is azt mondom: nem a szüleid dolga. Hálás lehetsz nekik, ha felnőtt korodban is támogatnak. De el nem várhatod tőlük.

Tartaná a halál, aztán majd végez a sulival, és lelép egy másik csávóhoz, te meg kidobtál egy csomó pénzt az ablakon.

Aki akar az tud dolgozni egyetem mellett is. Én sem vártam el, hogy az exem tartson el, csak mert nekem okj-s tanfolyamom van.

Megoldottam.