Betegséggel küzdők: akadt már azért gond a kapcsolatokokban, mert a párotok nehezen viselte, hogy betegek vagytok, vagy az ezzel együttjáró tüneteket idegesítették?

#1 Ahogy írta is, bármilyen betegség. Amíg nem tudsz olvasni és szöveget értelmezni, addig ne válaszolj, főleg, hogy valószínűleg közöd sincs a témához.

Kérdező: nekem volt egy párom, akivel 3 és fél évet voltam együtt, ebből kicsit több mint 3 évet együtt is éltünk, ő epilepsziás volt. Soha meg nem fordult volna a fejemben, hogy a betegsége, vagy annak tünetei (akadtak sajnos bőven) miatt elforduljak tőle, vagy másképp nézzek rá. Nem mindig volt könnyű, de nem idegesített. Szerettem őt nagyon, úgy ahogy volt. Akit a párjának egy betegsége vagy annak tünetei idegesítenek, az nem érdemli meg a párját. Adjon inkább neki lehetőséget boldognak lenni valaki olyan mellett, aki úgy szereti őt, ahogy van, és támogatja, mert a betegség miatt (betegségtől függően persze) így is lehet elég baja.

Bár ez nem igazán betegség, de nekem sokszor kellemetlen volt, hogy ekcémás a bőröm. Ha valaki esetleg nem tudná, ez azzal jár, hogy a nagyon érzékeny bőr sokszor piros és viszket. Rengeteg bőrgyógyásznál voltam már gyerekkorom óta, de a felírt krémek sosem oldják meg teljesen a problémát. Vagy ha el is múlik, napokkal/hetekkel később kiújul. Nem túl látványos, de számomra zavaró. Ezért nem mindig mertem levetkőzni a barátom előtt, szégyelltem. Néha a kezemen és az ujjaimon is kijött, és olyankor a bőröm kicsit érdesebb lett. Ez kellemetlen volt, mert amikor fogta a kezemet, szóvátette, hogy milyen fura a bőröm. Ciki volt. Sokszor találkozó előtt kentem be a bőrömet puhítókrémekkel, hogy ne érdes legyen, és ne érezze. Ennél komolyabb betegségem szerencsére nincsen. :)

21N

#4-esnek OFF:

Ne aggódj, én is hosszú hosszú évekig szenvedtem vele. Egyszer olyan durva volt, hogy az egész arcom tele volt viszkető piros foltokkal. Gondolhatod... Így utcára menni. Aztán egyszer csak eltűnt, mintha elvágták volna. Engem is azzal rémísztgettek, hogy sose múlik el, aztán mégis. :)

ON:

Én depressziós vagyok és nagyon sokszor gyűlölöm magam, ezt nehéz elviselni bárkinek, aki a közelemben van. És én ezt meg is értem. Éppen ezért, elhatároztam, hogy elmegyek pszichoterapeutához. Nagyon remélem, hogy segít, mert nem jó így élni. :(

Nem igazán ismertem olyat, akinek súlyos betegsége, vagy tartósabb betegsége lett volna, de ha így lenne és szeretném, akkor nem érdekelne. Ebben biztos vagyok.

Néha szorongok és hajlamos vagyok magamba zárkózni.

Ez annyira nem "betegség", de bizony néha kiütközik és konfliktushoz vezet.

Viszont nemsokára kiderül, hogy örököltem-e egy gyógyíthatatlan, az életemre teljesen kiható betegséget. Ha igen, akkor nagyon komolyan le kell ülnünk beszélni, mert a kapcsolatunkba kerülhet a dolog. :(

28n