Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit kéne tenni? Megtartani vagy eldobni?
Mindenféle lehurrogás, piszkálódás nélkül szeretném, ha tanácsot adnátok, segítenétek.
Van egy személy az életemben, akivel már nagyon sok mindenen átmentünk együtt. Jót, rosszat, mindent átéltünk, amit csak lehet párkapcsolat terén. Mindketten változtunk, de ő nagyon megváltozott. Már számtalanszor a lelkembe tiport, nem hozzá illően beszélt velem. Mindent megpróbáltam, hogy rendbe hozzam az egészet, van, amikor együtt működik, van amikor nem. Mindannyian tudjuk, hogy egy kapcsolathoz két ember kell. Mindenki azt mondja, hogy az lenne a legjobb, ha elengednénk egymást, de ő sem tud elengedni, és én sem őt. Egy olyan személy vagyok, aki hihetetlenül ragaszkodó, odaadó, és ez akár nagyképű, akár nem, igenis nagy szívem van. Akik valaha közel álltak hozzám, tudják, ha szeretek valakit mindent megteszek azért a személyért. Szóval kérlek titeket! Adjatok valami tanácsot! Mit lehetne tenni ezügyben? Mégis mit tegyek, hogy belássa ez a másik személy, hogy ezt rendbe kell hozni, nem pedig tönkretenni, eldobni? Tudom, hogy vannak érzelmei irántam. Nem rövid ideje vagyunk már egymással. De mégis úgy tesz, mintha lósz*rt sem érne a kapcsolatunk. (Bocsánat a kifejezésért, de másképp nem tudom gondolni...) Én nem tudom őt elengedni. Nagyon fontos számomra. Tudom milyen nélküle. Tapasztaltam, és higgyétek el, nem akarom még egyszer azt érezni, amit akkor. Fogalmam sincs mit tegyek, mit mondjak. Én nem akarom ezt a sok, élménydús évet eldobni, hiába van tele rossz emlékekkel. Én látom benne azt a jó embert, akit annakidején megismertem... és ne haragudjatok, hogy nem írtam valami összeszedetten, de egyáltalán nem vagyok stabil jelenleg (sem).
/20 évesek múltunk mind a ketten/
Én meg még abban is hiszek, hogy két jó ember is kihozhtja egymásból a legrosszabbat.
Nem vagy hajlandó láni, hogy az KEVÉS, hogy mindketten jók legyetek! Passzolnotok is kell! És ha csak ennyit tudtok kihozni a msikoból, akkor egyesrűen nem illetek össze. Tovább kell menni.
Nagyon sok ember van aki hozzád hasonlóan nehezen lép tovább, és még depressziósok sem voltak mellé életükben.
Ez nem ennyire egyszerű, és senkinek sem.
Az a baj, hogy te leragadtál a múltba. Csak a szép és jó van, és próbálod ezt visszahozni. Ha bácsika lennél kinn ülnél a kapualjban és azon merengnél, hogy "bezzeg az én idődben, minden jobb volt".
A világ megy, és nem fog megvárni. Szenvedhetsz még éveken át illúziókat kergetve, de a te időd fogy, és vele a lehetőségeid is a boldogságra.
Én mindig úgy állok hozzá az ilyen kérdésekhez, hogy nemcsak a szívemmel, hanem az eszemmel is megélem a dolgokat. Tehát fejben is fel kell fognod, ha úgy tetszik eltávolodni a problémától.
Ha pl most végig olvasod a kérdésed, és mondjuk úgy állsz hozzá, hogy te egy kommentelő vagy, a probléma pedig tőled idegen, akkor mi lenne a helyes döntés szerinted? Mit tanácsolnál magadnak?
Azért nem merünk változtatni sokszor, mert jó az álló víz. Azt ismerjük, az van, egy másik döntés pedig komfortzónán kívül esik. De MINDEN munkába kerül. Semmi nem megy magától. Mindenért dolgozni kell, ha azt akarod, hogy életed haladjon is, ne csak vergődj egy lecsapolt mocsárba.
Nos?
" Én nem akarom ezt a sok, élménydús évet eldobni, hiába van tele rossz emlékekkel. " - ez hülyeség, ha most szakítanátok, nem az elmúlt éveket "dobnád el", hiszen azok emléke így is, úgy is megmarad, az akkor szerzett tapasztalatok pedig beépülnek a gondolkodásodba és személyiségedbe.
Ha együtt maradnátok - na akkor dobnál el éveket. Az elkövetkező éveket az életedből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!