Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Betegesen hiányzik a párom. Mit csináljak?
Tudom,hogy valaki sokkal kevesebbet találkozik mint mi, de nekem a heti 2-3 nap nagyon kevés. Főleg úgy,hogy nagyon közel lakunk egymáshoz és még szabadidőnk is van. Most is szinte sírni tudnék,mert az elmúlt 2 napot egymás mellett töltöttük, de most egyedül vagyok. Ha telefonon vagy interneten beszélünk csak még jobban érzem a fizikai közelségének hiányát. :( Ilyenkor ti mivel kötitek le magatokat? Nem vagyunk már tinik, épp ezért zavar nagyon ez az érzés. Rá sem akarok telepedni teljesen. 1 éve vagyunk együtt. Nektek is kevés lenne a heti 2-3 nap ilyen szituációban?
22/L 28/F
Át tudom érezni a dolgot én is voltam így, még mikor a legelső exemmel töltöttem először hosszabb időt, utána mikor hazament, az első nap borzasztó volt, igaz sosem ismertem be senkinek, de hiányzott. Most így több év távlatából kicsit még kínosabb is a dolog, mert valószínűleg fordítva nem volt így.
De én már csak egy ilyen reménytelen alak vagyok és hiányoznak azok az idők, még a teljes összezavarodottság is azon a napon... Összetörik a lelkem arra a gonolatra, hogy soha többé nem lesz ilyen, mert nincs már bennem mit szeretni. (Bár lehet akkor se volt sok, de akkor legalább még úgy éreztem jó ember vagyok a magam hibáival. Mára ez eltűnt. Megöl a nosztalgia ebben a percben.)
Ismerős érzés. Én próbáltam minél több helyre menni, amikor tudtam, hogy nem találkozunk. Biciklizés a családdal, süti sütés, találkozó a barátokkal, állatokkal való foglalkozás, munka stb.
21N
Te helyzetedben én kb összeköltöznék vele.
Akinek ez telepedés lenne, nem érett egy nekem kellően intenzív kapcsolatra, így szakítanék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!