Hogy kezeljem ezeket? Ùgy érzem az őrületbe kerget!

Nos az a helyzet, hogy a pàrom istentelenül horkol és kapàlòzik éjjel. Rendszeresen nem alszom miatta fél éjszakàkat, felidegesìtem magam és kikényszerülök a nappaliba a keskeny ülőgarnitùràn nyomorogva aludni ( màr ha el tudok) orvoshoz nem megy, megoldàst nem keres rà, valòjàban szerintem lesz@rja, hogy nem bìrok mellette aludni. Letudja annyival, hogy jobban le kéne magam fàrasszam és akkor tudnék aludni, nem a horkolàsàra figyelnék, hàt kössz!!! A màsik dolog ami rohadtul idegesìt, hogy elvárja, hogy minden hajnal 4-kor keljek fel neki szendvicseket gyàrtani a melòba. Ha nem csinàlok neki kajàt, akkor napi 1500-akat elcsesz ilyen olyan üditőkre meg péksütire, ami szerintem luxus. A durva dohànyzàst meg sem emlìtem amitől undorodok. Én is cigiztem de letettem mert elundorodtam a sajàt cigiszagomtòl és hogy rossz ìze volt a szàmnak stb. Azòta nagyon irritàlnak a dohânyzòk.Mivel töltős cigit szìv, hajnalba megtölteni egy doboznyi cigit, arra természetesen van ideje, csinàlni magànak pàr szendvicset,,arra nincs. Szàmomra ez nonszensz. Ha felhozom neki ezeket a témàkat megsértődik mint egy òvodàs. Komolyan a szakìtàson gondolkozok, mert az idegesìtő szokàsai sokkal nagyobb tùlsùlyban vannak, mint ami nekem belefér. Nem vagyok az anyukàja meg a cselédje se, hogy kiszolgàljam folyton kajàval. Főzni főzök naponta vagy kétnaponta, de azért na...... Megbeszélni màr nem tudjuk ezeket mert én nem tudok màr szépen hozzàszòlni, ő meg ùgy viselkedik mint egy dedòs hülyegyerek.Pròbàltam magam higgasztani, hogy nekem is vannak idegesìtő szokàsaim amiket ő is eltűr, de nem hat. Igazàbòl mindig oda lyukadok ki, hogy sz@rok rà mit gondol ròlam, vagy mi tetszik neki és mi nem. Nekem màr semmi nem tetszik amit csinâl. Esténként bedöglik az àgyba és csak jàtszik a telefonjàn. Ezt is kértem màr, hogy kicsit hanyagolja, leszarja. Gondolkoztam este lelépek valahova (sosem szoktam amùgy), arra tuti kizökkenne a kis rutinjàbòl és megmondom neki, hogy azért nincs kedvem az idiòta tv műsorokat bámulni "vele" este, hogy ő csak telefont nyomkod. Kb mindegy, hogy ott vagyok vagy nem. Nem faceboookozik, nem irogat senkivel csak jàtszik szàmomra bugyuta jàtékokkal. Én nem szoktam jàtszani, nem szeretem a tvt mert baromsàgokkal van tele, neki meg elképzelhetetlen, hogy anélkül aludjon el. Én van hogy ha otthon vagyok napközbe be se kapcsolom, mert nem érdekel, inkàbb zenét hallgatok. Sokszor lesokkol a gondolat, hogy hogy birtam ki 4 évet vele.... pakoljak?