Szerintetek mi lehet az oka, hogy egy férfi sem szeretett igazán eddig?

Tudom, hogy így nehéz, hiszen nem ismertek. De talán tudtok adni valami jó tanácsot, ha leírom az eddigi tapasztalataimat.

Az első komolyabb barátomat az egyetem alatt ismertem meg. Egyidősek voltunk, egy cél felé mentünk, jól megtaláltuk a közös hangot. Eljutottunk arra a pontra, hogy közös albérletbe költöztünk. Kezdetben minden szép volt, aztán úgy éreztem,versenyzik velem! Nem egy szakra jártunk, de voltak közös tantárgyaink. Ezekben mindig sokkal jobb akart lenni, és később azt is észrevettem, hogy a saját szakját minden más szak fölé helyezi, leginkább az fölé, amit én tanultam. Aztán egyszer magamra hagyott lázas betegen és még arra is utasított, hogy mire hazaér, rend legyen. Akkor világosodtam meg, hogy valami nincs rendben. Nem sokkal később én szakítottam vele.

Az egyetemet nem fejeztem be. Nem a volt barátom miatt, hanem más okok miatt. Visszaköltöztem a szülői házba, elvégeztem egy két éves szakmát és elhelyezkedtem. A városban találtam meg a második hosszabb kapcsolatomat. Ez a srác azzal nyűgözött le, hogy nagyon figyelmes volt. A tenyerén hordozott ám a figyelmessége mögött más is volt, amit kezdetben nem láttam meg. Egyrészt mindentől túlféltett. Jobban aggódott értem, mint a saját anyám és ez egy idő után megterhelő volt. Azt az érzést keltette bennem, hogy életképtelen vagyok, semmit sem tudok nélküle megcsinálni és ettől nyomott lett a hangulatom. Aztán megkaptam, hogy hová tűnt a kedvességem? Később a féltés féltékenységbe csapott át. Őt sokkal jobban szerettem, mint az elsőt, akiről írtam, nagyon sokáig nem léptem és ha a család nem segít felnyitni a szemem, még most is vele élnék. Nehéz volt ebből a kapcsolatból kilépni.

Azon gondolkodtam, talán velem van a baj, hogy nem érdemlek olyan férfit, aki tisztel, nem hagy cserben, ha beteg vagyok és inkább kihozza belőlem az erősségeimet, minthogy elnyomja azokat. Mit csinálok rosszul? 26/N