Csak akkor gyógyulok meg, ha elhagyom?

20 éve vagyunk házasok, de idillinek semmiképp nem mondható. Vannak gyerekeink. Voltak jó időszakok, de több volt a veszekedés és a kínos hallgatás. Sokat megalázott, mert nem voltam olyan ügyes mint az édesanyja, anyagi javak helyett csak egy "használhatatlan diplomát" vittem a házasságba (mert az én szüleim erre áldoztak), nem értettem minden falusi praktikát, nem tudtam bort csinálni, nem bírtam 10 órás napszámba járni kapálni és nem volt olyan szép a hagymaágyásom, mint a szomszédasszonynak. Én kerestem és találtam olyan munkát, amit tudok a nem tökéletes egészségemmel is végezni, nem ő tart el, amellett kiskertelek, gyereket nevelek, ellátom a saját és az özvegy apja háztartását, főzök is rá, sehová nem járok, nem költök ruhákra, mozira, semmire, de a mai napig neheztelve néz rám, ha a hobbimra rááldozok 2 havonta 5 ezer forintot (horgolgatok néha, el is adok annyit, hogy az anyagköltséget visszakapjam). Kb.3 éve ment ki külföldre dolgozni 3-4 hetente jár haza, amit mindig nagyon várok, mert szeretem őt, de ugyanakkor furcsa testi tüneteket veszek észre magamon. Fájdalmasan begörcsölök, felpuffadok, mintha a gyomor- és bélműködésem is leállna, és ez azért érdekes, mert ilyen tüneteim azelőtt voltak, hogy ő elment dolgozni, akkor orvoshoz is voltam, kivizsgáltak, még egy borzalmas tükrözésem is volt, ami negatív lett, de ezért is leordította a fejem. Ott rögtön a vizsgálat után, telefonba, mert nem kísért el, egyedül kellett mindent végigcsinálnom. Nagyon nehezen múltak el ezek a tünetek, de lassacskán meggyógyultam, csak amikor itthon van, ismét rosszul vagyok, akkor is, ha minden rendben és teljesen kedves velem.

Most lehetőségünk lenne hitelt felvenni és Pesten venni lakást, ahol együtt élhetnénk ismét, rendesen, de félek, hogy a tudatalattim annyira fog tiltakozni ellene az elmúlt évek miatt, hogy ismét lebetegszem. Olyan, mintha nem tudnék parancsolni a testemnek, pedig neki már nem hagyom, hogy bántson, visszaszólok és megvédem magamat, ha szükséges.