Normalis, hogy szakitas utan ilyen vagyok? Ugy erzem, mintha kicsit kiegtem volna.

Igen, életem nagy szerelme szakított velem és ugyanez első napokban zokogás,pokol,őrület stb. Aztán valami borzalom vette kezdetét, olyan dolgokat tettem meg amiket azelőtt soha,teljesen önmagam ellentéte lettem. Kicsit önpusztításba is kezdtem,mert mindennap mentem valahova,éjjelig buli stb. Voltak kapcsolat féleségeim,kalandjaim stb. Aztán valami kizökkentett és a legmélyebb ürességbe estem,csak bámultam magam elé ,pörgettem a kapcsolatunkat , azt éreztem itt a vég meg akarok halni és meg is fogok. Ez egy nyár leforgása volt és kezdődött szeptembertől az első évem egyetemen az hozott kicsit vissza az életbe,de végig üresnek éreztem magam ,egyszerűen senkire nem tudtam tekinteni úgy mint potenciális pasi jelölt,csak sodródtam az élettel,közben kicsit bulímiás is lettem és gyakran teljes letargiába estem amikor otthon voltam egyedül. Kb két év után fogtam fel ,hogy kiégtem,nem vágyom kapcsolatra,nem érdekel már semmi és nem tudok ez ellen tenni. Agyalok néha,hogy hozhatnám magam vissza az életbe,de egyenlőre nem jöttem rá. sportolok vannak barátaim ,de a kapcsolatok iránti érdeklődésem elvesztettem és a régi személyiségem is teljesen,csalódtam magamban.

Mit tehetnél? Én annyit tudnék tanácsolni hogy ne változz meg,maradj olyan mint régen voltál akármilyen nehéz is inkább ülj otthon és sírj most hetekig ,de ne tegyél számodra is idegen és rossz dolgokat.