Adnátok nekem Reményt a válaszaitokkal?

2 éves katasztrofális kapcsolatomat sikerült megszakítanom. A fiú féltékeny volt, én meg hülye, hogy hitegettem magam 2 évig, hogy lesz ez még jobb is, meg hogy szeretem. A féltékenysége miatt egy csomó barátommal megszakítottam a kapcsolatot, és nekem a társasági életem az ő barátaira ismerőseire támaszkodott, de most nincs semmi. Tényleg semmi, teljesen egyedül vagyok, csak a kutyám van nekem, meg a munkás hétköznapok... Nincs senki akivel olyan bulikra mehetnék, amiket szeretek, és valahogy nincs több barátom, kifelé nyitott vagyok, de belül valahogy teljesen bezárultam önmagamba, már ha érthető ez. Nincs igazi barátom/barátnőm se.

Fog ez változni? Hogy változtassak?

Nem vagyok csúnya lány, ez is gátol az ilyen spontán ismerkedésemben, a fiúk általában azt hiszik, hogy áh ennek a lánynak biztos van barátja. Többen mondták már, hogy a kisugárzásom is olyan, olyan magabiztosan szép, olyan tipikus "kapcsolatban vagyok, ne próbálkozz". Nem szeretném pedig, hogy így legyen, gondolom ez alatt a 2 év alatt rámégett ez a viselkedés.

Kezdem totálisan rondának is érezni magam, mert ugye rengeteg nem olyan szép lánynak is van barátja. Félreértés ne essék, én tudom, hogy mindenkiben van szépség, csak már nem tudom mit gondoljak magamról, hová tegyem magamat. Ha valaki azt látná, amit én a tükörben átvitt értelemben, akkor a legcsúnyább lány is szebbnek érezhetné magát nálam. És csak egyre rondábbnak érzem magam, olyan ez az egész, mint egy lefelé húzó spirál.