Most ez tényleg ajándéknak számít? Mert szerintem nem.

Egyébként meg lehet viccelt amikor azt mondta, hogy tőle kaptad ajándékba. Nem kell most ezt ennyire felfújni.

Elmondod neki, hogy neked ez most tisztára gáz helyzet, hogy szerettél volna szülinapodra egy táskát amit te néztél ki, te rendeltél meg és te fizettél ki ezért nem érzed, hogy ezt most tőle kaptad volna szülinapodra.

Felnőttek vagytok, szerintem nem nagy kunszt megbeszélni. Meg várni is érdemes lenne picit mert még mindig meglephet valamivel így, hogy ő is érzi, hogy ez nem teljesen normális ajándékozás volt.

De lehet a többieknek van igazuk. Most azonnal szakítasz semmi további esélyt nem adva az egész kapcsolatnak és felépíted újra a semmiből, ha szerencsés van 1-2 éven belül amíg találsz egy újabb férfit akivel úgy érzed, hogy együtt is tudsz élni. Majd az új párodnak elmondod, hogy azért dobtad az előző élettársad mert éppen elfogyott a táska a boltból amit szerettél volna és ide jutottatok.

Tudvaillik, hogy itt gyakorin minden egyes, legkisebb párkapcsolati gondra, problémára vagy az első veszekedésre a kapcsolat azonnali és végleges lezárása a legjobb módszer. Ha gyerekek vannak akkor is válj el még akkor is, ha a párod elfelejtett paradicsomot hozni a boltból és nincs kedve már visszamenni.

Ez így nem ajándék.

"A párom viszont odáig van, hogy "márpedig" azt tőle kaptam ajándékba. Mert ő megengedte, hogy megvegyem!" ---Ez nagyon gáz. Mi az, hogy megengedte? Az engedélye kell hozzá, hogy a saját pénzedből vegyél valamit?

Az ő ajándékaaa? Na, meg amit a paci himbál. Az!

Annyi köze volt hozzá, hogy ő vette át a futártól és nyomta a kezedbe.

Ennél még a futár is többet dolgozott a te ajándékodon, rólad nem is beszélve.

Akkor?

Ez nem élelmesség, hanem egyszerű arcátlanság.

Ezen nem kellene annyira kiakadni. Csak azt kaptad, amit adni is szoktál! Ezt így ugyan durva hallani, pláne ismeretlenül, de jobban belegondolva talán van benne igazság is.

Úgy látom, hogy nem vagytok egykasszásak, mindkettőtöknek van saját pénze (de nem túl sok), ez a keretes szerkezetű kérdésedből igen jól látszik:

„Együtt élek a párommal, mind a ketten dolgozunk. … … Én is dolgozok és pénzt keresek!”

Teljesen természetes, ha a napi normál költségek mellett megmaradó pénzt nem szórjátok el mindenféle felesleges kiadásokra, és így az ajándék nagyságát is megbeszélitek. Az még szimpatikusabb, hogy egy neked tetsző táskát kérsz ajándékként (nem olyat, ami a párodnak), mert nem minden nap veszel egyet – a saját pénzedből sem. A fizetési folyamat („vegyek már le pénzt a kártyámról”) – hogy végül a saját pénzedből kellett költeni rá – csak kezdete a külön kassza végének. Szerencsére nekem nincs ebben tapasztalatom, el nem tudnám képzelni, hogy ne férjünk hozzá a közös (mert végül is együtt élünk vagy nem) pénzünkhöz korlátlanul.

Itt inkább az a gáz, hogy ő megengedte. Ő osztja be a pénzed? Ha nem engedi, nem veheted meg?

Ezt én egy pasitól se tűrném el, az biztos. Ha ezt csinálja, ehhez képest bolhaszar a táskás dolog, hosszú távon lesznek itt még problémák.