Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Számomra a szeretet azt jelenti, hogy ő az első, az együtt töltött idő minden percét úgy akarom eltölteni, hogy maximálisan rám figyel, elfogadom testestől-lelkestől, nem akarom megváltoztatni. Butaság, hogy ezt gondolom?
Hozzá kell tennem, hogy a párommal távkapcsolatban élek, 2 hónapja vagyunk együtt. Én azt hittem az, hogy engem választott párjául, azt jelenti, úgy szeret, amilyen vagyok, amilyennek megismert, úgy fogad el testestől-lelkestől. Most azonban közölte, nem ártana odafigyelni a testemre (van rajtam némi felesleg, de hát ilyen a testalkatom /163 cm - 54-55 kg/). Nőként nekem meglehetősen romboló kritika (önbizalom hiány, szégyenlősség, gátlásosság), ha kifogásolják a testem, de feltételezem ezzel minden nő így van. Mellesleg nem érzem úgy, hogy valóban olyan súlyproblémákkal küzdenék, amit szóvá kellene tenni. Nem vagyok csontkollekció, modell alkat, ez tény, de ezt akkor is láthatta, amikor megismert.
A másik, hogy nem tud lemondani a számítógépezésről, haverokról ha együtt vagyunk. Nem tud rám figyelni maximálisan, mert mindig megzavarja valami (folyamatosan cseng a telefonja, jön vmelyik haverja, függetlenül attól, hogy hány óra van, ingyen munkákkal zaklatják...). Jogosan gondolom úgy, hogy ez így nem helyes? Jogos megkérnem arra, hogy az együtt töltött időben korlátozza ezeket? Mert megtettem és úgy értékelte, hogy korlátozom a szabadságában. Még egyszer hozzáteszem, távkapcsolatról van szó, ami azt jelenti, hogy hetente, kéthetente tudunk csak találkozni.
kedves kérdező! tökéletesen egyetértek veled...
És továbbra is azt mondom nem vagy kövér. Ha a párodnak az a legnagyobb problémája hogy hányas a nadrágod mérete, hány plussz kiló van rajtad, vagy mennyit kellene lefogyjál, akkor őszintén mondom, keress egy olyant aki nem igy látja.
Az előző válaszadó véleménye pedig az hogy nem szeretik a férfiak ha a barátnőjük rajtuk lóg. Hát erre az a váklaszom hogy amelyik férfi nem szereti az nem szereles! ha egy férfinek teher a barátnője, és nem akarja hogy vele legyen akkor már nem szeretről beszélünk. most nem azt mondtam hogy napi 24 órából 24 et kell együtt tölteni, de ha az együtt töltött idő alatt is mással foglalkozik akkor az már elég durva szerintem. és miaz hogy rajta csüng? ha a barátnője nem csünghet egy férfin akkor ki? talán a számitógépet vagy a sörösüveget veszi majd feleségül évek múltán? ki fog mellette lenni?
mindenki magában válaszolja meg!!!
Kedves kárdező én azt mondom beszéljétek meg, haddlám mennyire működik úgy a dolog, ha nem fog működni és fontosabb a számitógép és a haverok mikor együtt lehetnétek, akkor inkább keress mást, valaki olyant akit megérdemelsz, aki törődik veled és elfogad. tudom hogy sosem könnyű lépés, de inkább két hónap mint két év után. Ha szakitotok akkor neki nem kell feledja a hobby-át, te meg jól érzed magad a bőrödben....
Persze nem ennyire egyszerű, ha nagyon ragaszkodsz hozza, hiába is beszélek ilyen "butaságokat" le kell ülni, mondd el neki úgy a dolgokat ahogy gondolod, ne köntörfalazz, akaár választás elé is állithatod, de ne úgy h bezárva érezze magát. Ne feledd fontosak a barátai is, és nem arról van szó h ne találkozzanak hanem arról hogy olyankor ne. Irj majd ha beszéltetek, üdv:)
Az előző "regényiró" :)
Beszéltem vele a dologról, elmondtam neki a véleményem és azért fordultam itt segítséghez, hogy eldönthessem, neki vagy nekem van-e igazam…
Azt mondta, hosszú kapcsolat csak akkor lehet a dologból, ha szabadságot adok neki (amit a 7 napból átlagban 5-6 napon meg is kap) és azt csinálhatja, amihez kedve van (de ha együtt vagyunk, akkor meg szerintem azt kéne csinálni, amihez kedvÜNK van és nem azt, amihez kedve van).
Neki szüksége van arra, hogy akkor is számítógépezhessen, összejöhessen a haverokkal, ha együtt vagyunk, nem tudja ezeket napokra kizárni az életéből. Hozzáteszem, rendszergazdaként dolgozik, tehát naponta órákat tölt egyébként is a számítógépek társaságában, az interneten; helybeli, utcabeli haverjai is vannak, akikkel szerintem naponta össze tudná egyeztetni a talikat, ha nagyon akarná.
Ehelyett azt állítja, csak hétvégén van rájuk is ideje. Alias, ha velem van, a haverokkal ugye nem lehet, ha én megyek hozzá hétvégén, csak akkor tud velük is lenni. A probléma jobban akkor áll fenn, ha én vagyok nála, mert akkor nem csak hívogatják telefonon, hanem el is jönnek hozzá, ingyen munkát sóznak rá… Ő természetesnek tartja, hogy bármikor hívhatják a haverok, hisz így szokták meg és az is természetes, hogy akár hajnalban, vagy késő este beállítanak hozzá.
Tehát állítása szerint csak akkor tud a haverokkal találkozni, amikor velem is, így vagy hozzám jön és a haverjait elhanyagolja, vagy én megyek és akkor nem hanyagolja el őket, mert közös programot szervez velük. Ezzel nem is lenne probléma, ha a nap folyamán rám is elég időt szánna úgy, hogy kettesben vagyunk és semmi, senki sem zavar meg (szerintem az sem normális, hogy huncutkodás közben 2x veszi fel a telefont és 2x nyit ajtót a haveroknak…)
Bennem felmerül a kérdés, hogy nem igaz, hogy havonta azon a pár napon nem tudnak lekattanni a haverok róla és ő sem róluk. Ha nem távkapcsolat lenne, és minden napot együtt töltenénk, természetesen nem lenne ez számomra ekkora probléma, de így, hogy ennyire korlátozottak a lehetőségeink, igenis zavar. El kell döntenie, hogy mi, kik a fontosabbak számára. Lehet hogy a barátait régebben ismeri, mint engem…, de én nem haver vagyok, hanem a párja…Természetesen nem akarom én eltiltani tőlük, dehogyis, csak arra kértem, korlátozza őket, míg együtt vagyunk.
Még nagyon az elején vagyunk a kapcsolatnak, sajnálom, de egyszerűen nem tudok betelni vele, mohó vagyok, minden percet vele kettesben szeretnék tölteni, osztatlan figyelmet élvezve…Gondolom, ez a nagy ragaszkodás idővel csökkenni fog, de most még nem megy, hogy számítógépekkel és haverokkal osztozzak rajta...
Ami meg nagy arcul csapás volt, hogy azt mondta, nem is akarja, hogy elfogadjam a testem olyannak, amilyen! Könyörgöm, hány ezer-millió nő küzd önértékelési zavarral azért, mert a pasik ilyen hülye topmodell alkat mániások? Hányan küzdenek azzal, hogy elfogadják a testüket olyannak, amilyen? Szerintem a páromnak épphogy segítenie kellene ebben, nem hogy még fokozza az elégedetlenséget(mert szerintem nem sok olyan nő akad, aki ne találna hibát a testén)!
Szerinte rossz felfogás, hogy a szeretett embert úgy kell elfogadni, amilyen. Szerinte meg épp a szeretet miatt kell megfelelni a másiknak, úgy alakítani magát, ahogy a másik szeretné, ezzel téve a kedvére…De én én szeretnék lenni és nem más :(
Egyezséget ajánlott: ha én sportolni kezdek, ő figyel arra, hogy többet törődjön velem, jobban figyeljen rám… Én úgy gondolom, ez nem fair így...
Fuuuuuuu ha...Ismét a "regényiró" vagyok...hát, szerintem enél a pasinál Te 100 x többet érdemelsz. Ha neki az kell akkor ügysen számitógépezzen, menjen a haverjaival...de akkor felejtsen el Téged. Miaz hogy ha Te sportolsz akkor ő majd többet törődik Veled? Hát mi vagy Te neki? egy kirakatbaba, egy ékszer, akit akkor mutogat ha villogni akar, és csak akkor kell neki ha szüksége van Rád?
Ez a srác nem nagyon értékel Téged, szerintem ne kinozátok ezt a kapcsolatot.
Ma pont elmeséltem a páromnak hogy olvastam a sztorytokat éa azt mondta ő is hogy nem normális amit a párod csinál.
Szerintem mondd el neki hogy ez igy nem oké, ha szeret (habar nem úgy néz ki) akkor kicsit észbe kap és megpróbál visszaszerezni (ha ez történne ne állj hamar kötélnek)...ha pedig nem szeret akkor úgy fog viselkedni, mintha mindenről te tehetnél, de akkor ne vedd fel a viselkedését.
Nem mondom, hogy tedd azt amit mondok, de gondold át. Sok sikert, még irj:) Üdv
Nos hát ismételten beszélgettünk a dologról...Ő nem akart ekkora feneket keríteni a dolognak, nem akarta, hogy úgy érezzem, kövér vagyok, ő csak arra akart rávilágítani, hogy az egészségem érdekében kellene többet mozognom, ami mellesleg az alakomnak is jót tenne. Természetesen nem így adta elő a dolgokat... A kompromisszumos dolgot meg viccesen mondta, nem gondolta, hogy komolyan veszem... Ezzel magyarázta ki. A legviccesebb pedig a következő mondata volt: "senki sem 100%-os külsőleg...ami hiányzik azt a belső dolgok kipótolják"... Nos, akkor miért is kellett szóvá tenni, azt a néhány kiló felesleget??? Miért is nem értett egyet azzal, hogy akit szeretsz, azt el is fogadod úgy, ahogy van??? Kicsit ellentmondásba keveredett önmagával...
Elismerte, hogy ő hibázott, nem jól priorizálta a dolgokat, bocsánatot kért, ígéretet tett, hogy változtat a dolgokon, bebizonyítja, hogy én vagyok a legfontosabb számára, nagyon szeret és így is elfogad... De még mindig ragaszkodik a haverokkal közösen szervezett programokhoz...
Hm hm...a legkönnyebb kimagyarázni a dolgokat...
elmondanám sajatos példámat, mikor megismerkedtem a párommal, és eltelt néhány hónap, talán a második hónapban és a harmadikban elmentem a barátnőimmel szórakozni, hát szó szó egész hétvégére, olyan is volt egy hónapban kétszer is. És még csak sem sem fordult a fejemben hogy kikérjem a párom véleményét, hogy esetleg netalán-tán zavarja-e...Mikor már régebbecske voltunk együtt akkor mondta el, hogy mennyire azt érezte hogy nem is szeretem...Pedig nem azért volt, hanem mert egyszerűen, úgy ahogy a párod is nem akartam hanyagolni a barátaimat...és hanyagoltam inkább a páromat...persze pár hónap elteltével beláttam, hogy a páromnak maximálisan igaza van, és nem a kisajátitásról van szó, de "kutya kötelességem" vele lenni, amikor csak tehetem, mert lehet hogy (sőt biztos) hogy lesz olyan alkalom, hogy megfognám a kezét és nem tehetem. A párommal rengetegszer átbeszéltük ezt a dolgot, és mondtam hogy bármikot ott vagyok neki ha kell...de azt mondta honnan tudom hogy ez mindig igy lesz?...Velem megértette azt hogy minden egyes perc nagyon fontos amit együtt eltölthetünk, igy ha 10 perce van akkor 10 percre jön át hozzám...ha meg egy fél napja akkor félnapot. ezen kivül, pedig a havarokkal is lógunk, közösen is megyünk ide -oda de megvan a magán szféránk is. Fonots megtalálni az arany középutat:) Valahogy ezt próbáld elmondani a párodnak.
Amúgy valóban ellentétes cseppet amit mondott...szerintem ha az adataidból indulunk ki akkor egyáétalán nem lehet gond az étkezési szokásaiddal.Amúgy meg nem hinném hogy egy csontkollekció jobban mutat mint az akin van amit fogni...
ja és egy párkapcsolatban egy igazi mély érzelmeken alapuló párkapcsolatban a MÁSIK FÉL többet kell jelentsen bármelyik barátnál, akár tetszik akár nem. A kialakult helyzetet a barátnak, egy jó barátnak kell tudni kezelni elfogadni, ez általában a férfiaknak megy könnyebben... habár...még irj ha gondolod, puszi, "regényiró"
:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!