Ha többször elgondolkodtam a szakításon, akkor az egy jel, hogy nem kéne folytatni?

6 éve vagyunk együtt, én 27, párom 34. A hét nagy részében feszült vagyok, főleg miatta. Olyan, mintha lenne egy gyerekem. Kelteni kell reggelente, mert különben elalszik. Éjjel netezik 2-3-ig, közben a sörök csúsznak le. Nem segít otthon, folyamatosan noszogatni kell mindenért, hogy induljunk már el, hogy keljen már fel. Napi 7-8 órát dolgozik, közben folyamatosab fáradt, valamije folyamatosan fáj, mindig más,állítása szerint. Én két helyen dolgozom, edzésekre megyek, van,hogy este 10re végzek a főzéssel,mellette levelezőn egyetemre járok. Ő építőiparban dolgozik, amúgy van diplomája, más szakképzettsége is, de neki ez a hely jó..

Ha együtt vagyunk otthon, akkor nem töltünk minőségi időt, nem társasozunk,nem beszélgetünk, csak nézi a.tv-t, és netezik. Szexben ugyanez van... alig vagyunk együtt, szinte könyörögni kell neki, hogy legyen valami. Mindig én kezdeményezek, spontán szex sosincs, mindig kifogásokat talál. (Nem vagyok csúnya, kövér s büdös se, mielőtt ezzel jönnétek).

Szóval én szoktam neki mondani, hogy kicsit emberelje neg magát, segítsen,legyen határozott, de egyszerűen ő azt hiszi, hogy én hisztizek, hogy azért vagyok ilyen,mert meg fog jönni,stb. Szerinte nincs probléma, s ne akarjam megváltoztatni.

Egyszer szakítottam, nehéz volt, mert szeretem nagyon, akkor is mindenki, szüleim ellenem voltak, hogy miért teszek ilyet. Nem ért meg senki, s ilyenkor elgondolkozom, hogy lehet csak én reagálom túl, minden rendes nő kinyalja a párja seggét, a szex nem is fontos,mit rinyálok. Szerintetek?