Legális megcsalás?

Ohhh, hát van egy rossz hírem(vagy jó, döntsd el) : esküvőre már nem kell költeni!

De hozzà is mehetsz, ha szereted azt vadászni, hogy most èpp kit kefèlget a fèrjed, míg te mondjuk otthon üldögèlsz terhesen vagy 1-2gyerekkel.

Sőt! Szerintem már van is valaki, akit leqrt vagy leqrna, azèrt fontos ez a kis szünet!

Egyrészt igaz, hogy ez így nem fér bele az ideális képbe egy kapcsolatban. Senki nem szeret ezekről sem beszélni, sem hallani a párjától.

Ugyanakkor a másik oldalnak - ha nem is tetszik- de benne van a vágy ez iránt. Nem azért akar mással kavarni, mert az jobb lenne, hanem mert mást is meg akar tapasztalni, mert az más.

Ehhez csak hozzátenném még a saját véleményem a hosszútávú kimenetelét illetően:

Ha valakiben ez benne van, de el is nyomja, és mondjuk együtt maradtok ( kilengés nélkül). Meddig fog ez menni?

Meddig fogja elnyomni magában ezt a " hiányt", hogy nem élte ki magát, pedig valahol szeretett volna? Tud úgy menni minden tovább, hogy ez ne zavarja, 5-10-15-20 év múlva?

Pont itt olvastam egy történetet egy férfitől, akinek az apja gyerekkorában vált el az anyjától, és annak az lett a vége, hogy meg iscsalta az anyját.

Felnőttként ült le vele beszélni erről az apja: Már húszon évesen volt egy erős fellángolása/beleszeretett valakibe, akkor a párját választotta és összeházasodtak, jött a gyerek.

Évekkel később viszont újra előkerült benne a kis hang, hogy valami mást szeretne, hiányzik neki valami. Akkor lett vége a dolognak.

Szóval csak azt akarom jelezni ezzel, hogy ilyenkor objektíven nézve az elengedés a legjobb döntés ( legyen az akár a szakítás, akár az, hogy akkor most szakítotok, élje ki a vágyait, és ott van a kiskapu, hogy később meglátjátok, akartok-e még együtt lenni).

Ugyanis én nem hiszem azt sem, hogy 100% hogy minden ilyen után tényleg vége, vagy hogy nem akarna veled lenni, pontosabban, hogy nem bánná meg a dolgot.

Ha kiéli a vágyait, utána már nagyobb eséllyel mond le az ilyen kísértésekről később ( szerintem), mert nem egy olyan dologról van szó, ami a fejében kérdés és folyton motoszkál, hanem olyanról, amit már tapasztalt...

Aki megtapasztalta a vágyait, annak kevésbé motoszkál a fejében a kérdés, és nagyobb valószínűséggel mond nemet a kísértésre később.

Persze az, hogy el tudod-e ezt viselni és akarod-e elviselni, neked kell tudnod: ha nem tudod, talán a szakítás a legjobb döntés ( mert mint írtam, az emberi természetből fakadóan, ha el is nyomja, x év múlva bánhatja... NA meg egy élete van, megöregszik és visszagondolva csak azt foga bánni, hogy basszus, miért nem használtam ki a fiatal koromat, ráértem volna még a megállapodásra.. Benne lesz a hiány)

Ha később vissza tudod fogadni, - és nem távolodtok el érzelmileg e közben- az esély mindig megvan rá, hogy újra összegyertek. Ez mind rajtatok áll, egyáltalán belefér-e, akarjátok-e.

Bocsi, tudom, hogy ez bizarr kicsit sok embernek, de én megértem a kérdező párja érzéseit, nem ő az első a történelemben ezzel. Az embernek egy élete van, a természete pedig kíváncsi. HA már felmerült benne az igény, nem biztos, hogy az élete végégi való elfojtás ( legalábbis annak megpróbálása) lenne a nyerő.

Azt is megértem, hogy te nem bírod elviselni, de akkor a szakítás - hosszú távon- lehet a legjobb opció. ( szubjektív véleményem szerint).

Nővéremékkel is szóról szóra ez volt, a 7 év is stimmel. A srác pár hónap után gyűrűvel jött és nagyon bánta, de már késő volt.

Talán egy párterápia segítene, mert amit akar a párod, az valamiféle pánikszerű tapasztalási vágy. Úgy érzi lemarad valamiről a kapcsolata miatt, de igazából nem... És amit tapasztalna, aznem jobb lenne csak más. Ha új kapcsolatba kezdene, 7 év után újra itt tartana. Ezeket egy szakértő jól el tudná magyarázni. A szexuális újdonságokat pedig együtt is meg tudjátok élni.

Ezeket mérlegeld:

- ha egyszer felhozta ezt, akkor meg tudnál benne bízni? nem kattognál azon, hogy mikor hozza fel megint?

- Ha megérzi, hogy melletted kavarhat, akkor szerinted ezentúl hűséges lesz? (dehogy, ugyanúgy semmibe fog venni, mert látja, hogy téged lehet)

21/L

A vőlegényed felfogása számomra nem szimpatikus, én ebbe nem mennék bele.

Borzasztóan hedonistának, önzőnek tartom azért, mert meg akarja tartani a kapcsolatból is, ami jó, de kötelezettségek nélkül, meg kalandozni is akar, de azt sem teljes gőzzel, hátha ott is pofára esik.

Ilyen azért nincs.

Tessék ennyi idősen vállalni a tettei következményeit, akármit is választ.

nincs azzal sem baj, ha így érez és az legalább korrekt, hogy tudatta, de nem szabad belemenned.

Nincs olyan, hogy kimazsolázgatjuk mindkét helyzetből a nekünk tetszőt, másokra (rád) nem gondolva!

Arról nem is beszélve, hogy ha ebbe belemész és megteszed neki, akkor gazdagszik azzal a tapasztalattal, hogy "lám, ezzel a nővel ezt meg lehet tenni". Biztosan ezt szeretnéd?

Majd ha a szülés előtti utolsó 1-2 hétben már nem megy úgy a szex vagy valami eü gondod lesz, illetve a szülés után 6 hétig meg szigorúan tilos--- akkor is majd előáll azzal, hogy ő most megy, mert nem bír ki ennyit?

Belegondoltál ebbe? pedig ez is ugyanaz az önző stílus.

Vagy ha pl. beteg lennél akár időlegesen és ápolásra szorulnál vagy épp a gyereked lenne beteg/nyűgös vagy a testvéred mellett kellene állnopd a gyászában és ez lekötne, akkor is jönne azzal, hogy ő ezt nem bírja és elhajlási engedélyt kér?

Ugye nem lenne jó... márpedig ha ebbe egyszer belemész, akkor ő bizony a tapasztalat elvén joggal követelőzhet legközelebb is meg azután is meg azután is.

Hidd el, hogy egy MÉLTÓ párkapcsolat nemcsak a jó elfogadásáról szól, hanem a vele járó felelősség vállalásáról is. Oda-vissza.

ha ez nincs meg, akkor sürgősen gondolkodj el, hogy ilyen értékrendű ember mellett képzeled-e el a hátralévő 60 évedet.

40N