Csak én szervezek programokat, ez normális?

És ezt miért velünk akarod megbeszélni? Beszéld már meg vele. Vele vagy, nem velünk.

Egyébként miért nem fogadod el azt, amit ő mond? Én sem szeretek programot szervezni. Örülök, ha más szervez ilyet, én nem tudok, ötletem sincs, de érdekelnek az új dolgok nagyon, és tökéletes minden. Részemről nincs ebben semmi olyan, hogy ne érdekelne. Nekem simán csak megfelel.

Nálunk én. Tervezek egy utat, pl nagy kínai körút. Írom a városokat mutatom a képeket hogy nézd meg ezt és ezt megnézzük majd leugrunk sanya szigetre pancsolni egyet milyen szép: a válasz: jo.

Kb ennyi. Eljön velem kísér mint a kutyám, de alapvetően ennyi. Legalább nem hisztizik sokat, ha pl kerek valami kaját és nem sikerül megertetnem magam mert csak 3 nyelven beszelek de nem biztos hogy van közös nyelv ott ahol ételt kerek :)))

Feltehetőleg sokkal ötletesebb és jobb logisztikus is vagy, mint ő. Ezért rád hagyja.

Előny: biztosan oda mentek, ahová neked tetszik.

Hátrány: ha neki nem jön be a dolog, előbb-utóbb leszokik róla.

Megoldás: a kreatív részbe mindenképp be kell vonni. Akár olyan áron is, hogy néha-néha neked nem fog bejönni a program 100%-ig. (ahogy itt valaki mondta: a vasútmodellezők börzéjére is el kell menni néha).

Nálunk is ez van. Az első időkben hozzád hasonlóan folyton balhéztam, dühöngtem, hogy sz@rik bele az egészbe magasról, és nem is fontos neki a közös program, stb. Volt, hogy elmondtam, hogy nekem ez nem jó, oké, hogy neki jó a program, de én is akarok néha "csak úgy" elmenni valahova, hogy ne én küszködjek vele. Na, erre mondjuk vagy kétszer elvitt moziba, de a jegyet akkor is nekem kellett foglalni. :D

Volt, hogy hisztiztem, volt, hogy sokáig nem mentünk sehova. Volt, hogy beszélgettünk róla, és általában két dologra jutottunk: a) neki jó így, nem az az eljárós fajta (amúgy tényleg, ha én nem lennék, szerintem fel se kelne a gép elől, max haverok ha hívják) b) tudja, hogy nekem nem jó így, akarok-e mást keresni helyette.

Végül nálunk szépen lassan kialakult a dolog (2,5 éve vagyunk együtt), én kevesebb programot próbálok bezsúfolni, ő meg néha megerőltetni magát, hogyha szervezni nem is szervez, de legalább bedob egy-egy ötletet. Nem mondom, hogy néha nem puffogok, hogy megint mióta csak otthon ülünk, de azért nagyrészt tartható a dolog, mindkettőnknek. :)