Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rossz a fontossági sorrend?
A páromnak van egy gyereke, akit én kizárok az életemből, mert sosem akartam és nem is akarok gyereket. Elfogadom, hogy a gyerek az első Számára, azzal semmi bajom nincsen, amikor vele van, illetve, hogy egyáltalán vele szeretne lenni, tök érthető. De hogy a gyerek anyjával való egyeztetést követően velem csak közli, hogy pl. most hétvégén a gyerekkel alszik, engem eléggé zavar. És nem ez az első ilyen. Sokszor kész tények elé vagyok állítva, már beszéltünk erről, egy rövid ideig sikerült velem is egyeztetnie előzetesen, de most megint nem úgy csinálja, amivel torkig vagyok.
Anyuka korábban ott tett keresztbe páromnak, ahol tudott, suli időszakban párom vasárnaponként látogatta a gyereket, akkor anyuka szerint tanulós nap volt természetesen, tehát a páromnak nem sok ideje volt gyerekezni. Aztán egyeztettek és vasárnapból szombat lett, hogy a párom el tudja vinni a gyereket erre-arra. Persze erre is csak később döbbentem rá, hogy már megint szombaton találkoznak, már megint szombaton... jéé szombat lett a vasárnapból. Erről még csak nem is voltam tájékoztatva.
Nyári szünet van (hál' Istennek már nem sokáig), és persze anyukának hosszú idő után most kellett bepasiznia. Eddig anyuka nagyon féltette óvta gyermekét, a 12 éves gyerek egyedül szinte nem mehetett sehova, nem lehetett még otthon se egyedül meg semmi. Most a nyári szünetben meg anyuka – az új párkapcsolata vagy nem tudom milyen kapcsolata miatt – elméletileg „kikönyörgi” a páromnak, hogy hétköznap is vigye el a gyereket, hétvégén aludjanak együtt meg ilyesmi, csak ne legyen otthon a gyerek, mert neki kell a lakás a "párkapcsolatához". Eléggé összetett. Párom meg hajlik rá, hisz szereti a gyerekét és szeretne vele lenni persze. Bezzeg korábban még azon voltam kiakadva, hogy a párom nem viszi el a gyereket, csak hogy anyukának ne kedvezzen ezzel és nekem kellett győzködnöm róla a páromat, hogy a gyerek érdekeit kéne néznie, nem azt, hogy anyuka pórul járjon. De mindegy, ez is rég volt már.
Bár nekem a legnagyobb bajom az együtt alvásukból származik, mert korábban erre "nem volt igény/szükség", nem voltam kötelezve az egyedül alvásra, amit egyébként utálok. Most, mikor nyaralni voltunk múlt héten, akkor anyuka a gyereket a párommal való egyeztetést követően az anyósomhoz passzolta, mert mi nem is voltunk a városban, és a gyerek ott aludt egyedül. Úgyhogy nem értem miért kell a páromnak vele aludnia, de nyilván a párom is akarja, különben nem menne bele. De ő mindig úgy fogalmaz, hogy "a gyerekkel kell aludnom", mintha kötelező lenne, ami szerintem hülyeség és bosszantó.
Azon filózom egy ideje, hogy megéri-e ez nekem. Szeretem a párom és tudom, hogy ő is szeret engem. Szépen felépítettük a kapcsolatunkat, rengeteg problémán vagyunk túl, eléggé összecsiszolódtunk sok mindenben. És egyszer ez a gyerek is felnő majd, és elmúlnak ezek a nehézségek.
Viszont nekem ez a gyerek dolog majdnem állandó feszültséget okoz, mert hetente többször is találkoznak most már (korábban kétheti egyszer majd heti egyszer, szóval ritkábban), én meg egyre hátrébb érzem magam. Meg sokszor anyuka mögött is érzem magam, nem csak a gyerek mögött, bár a kettő összefügg persze.
Tehát nekem erre nincs szükségem, és ezt egy olyan erősen negatív dolognak tartom (a párom hozzáállását ehhez a témához velem kapcsolatban), hogy elgondolkodtam azon is, hogy inkább továbbállok, mert nekem egy olyan társra lenne szükség, akinél lehetek első, mert egy párkapcsolatban szeretnék első lenni. Csak attól tartok, hogy ez az én önzőségemből fakad. De az én vágyálmom mindig is egy olyan párkapcsolat volt, ahol csak ketten vagyunk nem hárman meg négyen. Borzasztó.
Nekem a megoldás az lenne, ha megint vasárnaponként találkoznának. Azzal semmi bajom nem volt. Csak hát anyuka szerint az a tanulós nap, és anyuka dönt.
Vélemények? Tanács? Mit tehetnék?
UI.: Nem kérek kommentet, véleményt arra, hogy nem akarok gyereket, én életem, én döntésem, illetve arra sem, h mennyire vagyok hülye egyesek szerint, hogy összejöttem egy olyan emberrel, akinek van gyereke. Arra sem vagyok kíváncsi, hogy ha valaki úgy véli, hogy féltékeny volnék egy gyerekre vagy ilyesmi. Normális, hasznos válaszokat szeretnék kérni. Köszönöm!
Te keserű citrom. Remélem megmenekül az a szerencsétlen pasas tőled.
Nem rossz a fontossági sorrend! Természetes ,hogy a gyereke fontosabb mint te.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!