Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Rossz a fontossági sorrend?
A páromnak van egy gyereke, akit én kizárok az életemből, mert sosem akartam és nem is akarok gyereket. Elfogadom, hogy a gyerek az első Számára, azzal semmi bajom nincsen, amikor vele van, illetve, hogy egyáltalán vele szeretne lenni, tök érthető. De hogy a gyerek anyjával való egyeztetést követően velem csak közli, hogy pl. most hétvégén a gyerekkel alszik, engem eléggé zavar. És nem ez az első ilyen. Sokszor kész tények elé vagyok állítva, már beszéltünk erről, egy rövid ideig sikerült velem is egyeztetnie előzetesen, de most megint nem úgy csinálja, amivel torkig vagyok.
Anyuka korábban ott tett keresztbe páromnak, ahol tudott, suli időszakban párom vasárnaponként látogatta a gyereket, akkor anyuka szerint tanulós nap volt természetesen, tehát a páromnak nem sok ideje volt gyerekezni. Aztán egyeztettek és vasárnapból szombat lett, hogy a párom el tudja vinni a gyereket erre-arra. Persze erre is csak később döbbentem rá, hogy már megint szombaton találkoznak, már megint szombaton... jéé szombat lett a vasárnapból. Erről még csak nem is voltam tájékoztatva.
Nyári szünet van (hál' Istennek már nem sokáig), és persze anyukának hosszú idő után most kellett bepasiznia. Eddig anyuka nagyon féltette óvta gyermekét, a 12 éves gyerek egyedül szinte nem mehetett sehova, nem lehetett még otthon se egyedül meg semmi. Most a nyári szünetben meg anyuka – az új párkapcsolata vagy nem tudom milyen kapcsolata miatt – elméletileg „kikönyörgi” a páromnak, hogy hétköznap is vigye el a gyereket, hétvégén aludjanak együtt meg ilyesmi, csak ne legyen otthon a gyerek, mert neki kell a lakás a "párkapcsolatához". Eléggé összetett. Párom meg hajlik rá, hisz szereti a gyerekét és szeretne vele lenni persze. Bezzeg korábban még azon voltam kiakadva, hogy a párom nem viszi el a gyereket, csak hogy anyukának ne kedvezzen ezzel és nekem kellett győzködnöm róla a páromat, hogy a gyerek érdekeit kéne néznie, nem azt, hogy anyuka pórul járjon. De mindegy, ez is rég volt már.
Bár nekem a legnagyobb bajom az együtt alvásukból származik, mert korábban erre "nem volt igény/szükség", nem voltam kötelezve az egyedül alvásra, amit egyébként utálok. Most, mikor nyaralni voltunk múlt héten, akkor anyuka a gyereket a párommal való egyeztetést követően az anyósomhoz passzolta, mert mi nem is voltunk a városban, és a gyerek ott aludt egyedül. Úgyhogy nem értem miért kell a páromnak vele aludnia, de nyilván a párom is akarja, különben nem menne bele. De ő mindig úgy fogalmaz, hogy "a gyerekkel kell aludnom", mintha kötelező lenne, ami szerintem hülyeség és bosszantó.
Azon filózom egy ideje, hogy megéri-e ez nekem. Szeretem a párom és tudom, hogy ő is szeret engem. Szépen felépítettük a kapcsolatunkat, rengeteg problémán vagyunk túl, eléggé összecsiszolódtunk sok mindenben. És egyszer ez a gyerek is felnő majd, és elmúlnak ezek a nehézségek.
Viszont nekem ez a gyerek dolog majdnem állandó feszültséget okoz, mert hetente többször is találkoznak most már (korábban kétheti egyszer majd heti egyszer, szóval ritkábban), én meg egyre hátrébb érzem magam. Meg sokszor anyuka mögött is érzem magam, nem csak a gyerek mögött, bár a kettő összefügg persze.
Tehát nekem erre nincs szükségem, és ezt egy olyan erősen negatív dolognak tartom (a párom hozzáállását ehhez a témához velem kapcsolatban), hogy elgondolkodtam azon is, hogy inkább továbbállok, mert nekem egy olyan társra lenne szükség, akinél lehetek első, mert egy párkapcsolatban szeretnék első lenni. Csak attól tartok, hogy ez az én önzőségemből fakad. De az én vágyálmom mindig is egy olyan párkapcsolat volt, ahol csak ketten vagyunk nem hárman meg négyen. Borzasztó.
Nekem a megoldás az lenne, ha megint vasárnaponként találkoznának. Azzal semmi bajom nem volt. Csak hát anyuka szerint az a tanulós nap, és anyuka dönt.
Vélemények? Tanács? Mit tehetnék?
UI.: Nem kérek kommentet, véleményt arra, hogy nem akarok gyereket, én életem, én döntésem, illetve arra sem, h mennyire vagyok hülye egyesek szerint, hogy összejöttem egy olyan emberrel, akinek van gyereke. Arra sem vagyok kíváncsi, hogy ha valaki úgy véli, hogy féltékeny volnék egy gyerekre vagy ilyesmi. Normális, hasznos válaszokat szeretnék kérni. Köszönöm!
válasza:
válasza:"UI.: Nem kérek kommentet, véleményt arra, hogy nem akarok gyereket, én életem, én döntésem, illetve arra sem, h mennyire vagyok hülye egyesek szerint, hogy összejöttem egy olyan emberrel, akinek van gyereke. Arra sem vagyok kíváncsi, hogy ha valaki úgy véli, hogy féltékeny volnék egy gyerekre vagy ilyesmi. Normális, hasznos válaszokat szeretnék kérni. Köszönöm!"
Feltettél egy kérdést, de lényegében leírod, hogy milyen válaszokat ne adjunk és milyen válaszokat adhatunk. Akkor mégis minek tetted fel a kérdést? :D
válasza: válasza: válasza: válasza:Ha nem zárkóznál el ilyen mereven a párod gyerekétől, akkor esélyesebb lenne, hogy tudnád a válaszokat a miértekre, pl. hogy miért kell vele aludni (mondjuk ezt én sem értem, épp 12 évesen lett külön szobám, nálam boldogabb ember nem volt a Földön), miért változott a hétvégi program, stb.
A másik pedig, hogy érthető, ha szeretnél a legfontosabb lenni a párod életében, de azt egyszerűen nem várhatod el, hogy valaki hátratolja a saját gyerekét. Bármennyire is szeret, ez nem így működik.
válasza:Olyan párt választottál magadnak, akinek van egy gyermeke! Megszoksz, vagy megszöksz!
Teljesen természetes és becsülendő dolog, hogy az ő életében a gyereke a legfontosabb. Elvégre gondolom régebb óta ismeri őt, mint téged és ezek szerint ő családcentrikus ember, vagy is szeretett volna gyereket, amit tőled soha nem kaphat meg, tehát kénytelen ezzel az 1-gyel beérni és vele minden időt kiélvezni.
Szülőnek lenni nem azt jelenti, hogy havi két vasárnap látom a gyerekemet. Szerintem ezzel igen kevesen érnék be, tök jó dolog, hogy ő szívesen tölt többet a gyerekkel.
A te fejedben nincs rendben valami, ha ezt képtelen vagy elfogadni. Azt szeretnéd, hogy háttérbe helyezze a saját gyerekét miattad! Szerinted ez helyes gondolkozás?
Tipikus gonosz mostohának tűnsz a leírásod alapján.
Az a 12 éves gyerek 1-2 év és ott fogja megkeseríteni az életedet, ahol tudja, ha így viselkedsz vele! Minden fagyi visszanyal egyszer. Néhány évet kéne kibírnod vele békében és jó hangulatban, ezután már úgysem menne olyan gyakran, otthon lehet hagyni egyedül, önállóbb lenne.
Összességében az a véleményem, hogy köztetek a kommunikáció hiányzik. Ellenben, ha mindig a gyerek ellen beszélnél, akkor persze hogy inkább nem is egyeztet veled a párod!
A gyereknek van egy anyja és egy apja. Tök mindegy, hogy ki miért nem ér rá éppen, a két szülőnek kutya kötelessége vigyázva felnevelni azt a gyereket és ez bizony néha áldozatokkal jár.
Ha neked ez fáj, illetve teher, akkor talán jobb is, ha megszabadítod a párodat magadtól!
válasza:De mi a kérdés?
Mert a személyiséged a szöveg 'hangulatából' teljesen átjön és hát, nem a legpozitívabb... csak, hát az nem válasz, hogy leírom, neked patológiai eset vagy.
Van itt minden, bár az utolsó mondatokban magad is leírod, hogy mi a problémád, hisz már nem akarod mástól hallani. Te birtokolni akarod ezt a férfit. Nem a társa lenni. Ebben tudok tanácsot adni... de ehhez először észre kéne venned, hogy te vagy a 'rossz' itt és nem a gyermek vagy az apja.
Miért akarsz egy párkapcsolatban első lenni? Nem verseny ez. A szexuális kapcsolat meg veled van, ergo ilyen szempontból te vagy az első, tehát a gyermekét máshogy szereti mint téged.
A normális hasznos válaszom az, hogy rohadt sok önismeret kéne mert komoly elfojtásaid vannak amiket ebben a kapcsolatban, a téves gondolataiddal manifesztálsz. Esetleg érdemes lenne szakembert felkeresni mert így egyenes úton haladsz az agresszió vagy a szorongás és depresszió fele. A férfi és a gyermek érdekében, ha ez számodra nem elfogadható válasz, akkor inkább hagyd el.
válasza:Kisgyerekes elvált anyaként fogok válaszolni neked.
Az elvált, gyerekes férfi számára a gyerek is fontos. Azzal, hogy te a gyerekről nem veszel tudomást, szerintem nem teszel jót sem a saját "pozíciódnak". Ha szereted ezt a férfit, elfogadod a múltjával együtt, gyerekével együtt és tudomásul veszed, hogy mind érzelmileg, mind anyagilag helyen van és lesz a gyereknek az életében.
Egyébként ha belegondolsz, jobb ez így, mintha egy olyannal lennél együtt, aki letojja magasról a gyerekét, nem gondoskodik róla... nem?
A volt feleségével nyilván még évekig kell kapcsolatban maradnia, de ez nem jelenti azt, hogy ez érzelmi kötődés is- viszont egyeztetni, a gyerek dolgait megbeszélni igenis kell és fontos.
Ha ők ketten egyeztetik a láthatásokat, akkor ez az ő dolguk, ha nekik ez jó, akkor nem értem, hogy miért akarsz ennek a gyerekkel kapcsolatos egyeztetésnek a részese lenni, ha egyébként a gyerek nem érdekel? :)
Ok, közvetett hatással van a te életedre is, de nem lehet az, hogy a partnered úgy gondolja, hogy ha nem érdekel a gyereke, akkor miért is érdekelne a vele kapcsolatos időbeosztás? (mert ez így jogos, nem gondolod?)
Ha a te vágyálmod, hogy ketten legyetek és ne hárman, akkor nem ezzel a férfival kell együtt lenni, nem ezzel a férfival kell jövőt tervezni! Szomorú ez, de ha ennyire nem tudod feldolgozni a tényt, hogy gyermeke van, akkor szerintem ne raboljátok egymás életét, nem vagytok egymáshoz valók és kész.
Nem vagy te sem rossz tényleg és szíved joga bármit bárkitől elvárni, de ugyanez visszafelé is igaz.
(azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy teljesen normálisnak tartom azt, hogy - főleg nagyobb településen, fővárosban stb.- egy 12 éves, valószínűleg kb. 6. osztályos gyereket nem hagynak felügyelet nélkül, nem közlekedik hosszabb távon egyedül stb.)
Az látszik, hogy nincs gyereknevelési tapasztalatod (nem baj ez sem egyébként), de olyan arrogánsan osztod itt az észt, annyira fel vagy háborodva (pedig gondolom nem volt titok a megismerkedésetekkor sem, hogy a férfi elvált, gyereke van)- hogy nem csodálkoznék, ha egy-két ilyen megnyilvánulás után a párod is beleunna a hisztibe...
Alkalmazkodni minden kapcsolatban kell, minél több kapcsolati múlttal rendekezik valaki, talán annál inkább. A gyermekkel rendelkezők esetében ez fokozottan így van- te úgy látszik ebben nem vagy olyan jó- nincs ezzel sem gond, de legalább lásd kérlek, hogy ez így hosszú távon nem működőképes.
Ha nekem rendezné le ezt a partnerem, akkor én is hamar beleunnék, de szerencsére intelligens, kompromisszumra képes, egymást szerető, felnőtt, egészséges lelkivilágú emberek tudnak azért a felháborodáson kívül mást is előrántani a problémamegoldó eszköztárukból :)
...a legnagyobb intő jel az, ha neked egyáltalán nem ez a "vágyálmod", ahogy írtad. Nem kell neked sem megalkudni- rengeteg kedves, jószívű, jóképű, egyedülálló férfi van a világon, kereshetsz te is hozzád jobban illőt, neked jobban megfelelőt.
1. válaszolónak: A szerelem nem válogat. Nem az volt az elsődleges szempontom, hogy van-e gyereke vagy nincs. És az elején annyira nem foglalkozott a gyerekkel, hogy nem tudtam, hogy ez változni fog, és hogy a végén háttérbe szorulok. Meg nem a gyerekkel van bajom, hanem hogy anyuka akarata az első, meg a páromé, és én csak utána következem, akivel a párom együtt él. A gyerek véleményéről nem sokat tudok, sőt…
2. válaszolónak: Az utóiratban tett kérésem nem zárja ki a válaszadást az eredeti kérdésemre.
3. válaszolónak: Nagyon magvas gondolat…
4. válaszolónak: Végre valami értelmes válasz… Köszönöm szépen! az a baj, hogy nem merek találkozni a gyerekkel… társaságban is a párom előtérbe kerül, én meg csak vagyok Mellette. A párom nehezen osztja meg a figyelmét egyszerre több emberrel. Attól tartok, hogy nagyon mélyen érintene engem az, ha a premier plán végignézhetném, ahogy a gyerek elsőbbséget élvez a párom részéről, én meg csak vagyok, mivel eddigi tapasztalataim alapján, ha már a barátok, haverok előrébb vannak nálam személyes kontakt esetén, nyilván a gyerekkel ne lenne másképp?! Persze tudom, hogy bátrabbnak kéne lennem és végre tenni egy próbát. Bár eddig a legtöbb hasonló szituban csalódtam a páromban (mikor társaságba mentünk).
Hát ezzel az együttalvással kapcsolatban annyit tudok mondani, hogy mi egy egyszobás albiban lakunk, egy ágyunk van össze-vissza, kicsi egy lakás. Szóval ha ők együtt alszanak, akkor én mehetek anyámékhoz, vagy a párom viszi az anyjához a gyereket és ott alszanak együtt.
Igen, igazad van a makacsságomat illetően… már sokat gondolkodtam rajta, hogy találkozni kéne vele, de az előbb leírt okból nem merek. Személy szerint a gyerekkel semmi bajom sincsen, hisz nem is ismerem. Csak a páromról nem tudom, hogy viszonyulna hozzám adott esetben. Mondjuk szerintem jogos igényem, hogy velem is egyeztessen, hisz úgymond „én vagyok az új családja”, velem van párkapcsolatban, velem él együtt, és velem tervezi az életét. Sosem mondtam neki olyat, hogy ne találkozzon a gyerekkel vagy bármi ilyesmit. Mindig mondtam neki, hogy persze, menj csak. Nyilván nem „tiltottam el” a gyerekétől vagy ilyesmi. Nem kértem, hogy válasszon kettőnk közül. Sosem tennék ilyet. De bosszantó, hogy velem nem beszéli meg előre, csak közli, hogy anyukával mit beszélt meg.
5. válaszolónak: Te is értelmes Vagy… nem efféle vélemény érdekel, ezzel a válasszal sok mindent nem lehet kezdeni.
6. válaszolónak: Neked is köszönöm az értelmes választ! Miértként azt kaptam meg a vasárnapról szombatra, hogy mert vasárnap az anyuka szerint tanulós nap, ezért a párom akarta, hogy szombaton találkozzanak. Anyuka dönthetett volna úgy, hogy pénteken vagy szombaton tanul a gyerekkel, mert párom sokszor összeveszett vele emiatt, de anyuka nem engedett, ezért a párom kénytelen volt szombatra rakatni a talit, mert a párom szeret menni mindenfelé, de a gyerek, ha tanulni kell, akkor nyilván nem mehet el otthonról. Azért lett szombat, mert anyuka makacs volt, és a párom meg engedett.
Először a gyerek elzárkózott attól, hogy együtt aludjon az apjával, amit nem csodálok, lassan kamaszodik. De aztán páromnak sikerült rávennie. Meg akkor anyuka se nagyon akarta engedni. Amióta anyuka bepasizott, azóta meg nyomja át a gyereket, tök mindegy hol alszik, csak ne legyen otthon a gyerek. Ezt meg párom persze kihasználja, és kap az alkalmon, hogy együtt aludjanak. Nem tudom, hogy a gyerek akarja-e. Sose mondja, hogy a gyerek mit akar, csak hogy anyuka mit akar.
Persze, nem is várom a páromtól, hogy hátratolja a gyerekét, nem várom el tőle, hogy első legyek. De azért a gyerek anyja mögött sem akarok kullogni, mert engem ez bosszant, nem az, hogy szereti a gyerekét vagy hogy vele akar lenni. Az zavar, hogy anyuka is előttem áll. Az zavar, hogy nincs egy rendszer, az zavar, hogy anyuka akarata az enyém előtt áll. Nem, egyáltalán nem várom, hogy a gyerek előtt legyek. De természetesen vágyom arra, hogy első helyen legyek a páromnál, tehát itt a kérdésem az, hogy hogy tudnám megoldani azt, hogy mindenkinek jó legyen, illetve ha ez nem is megy, akkor a vágyamra támaszkodva lépjek-e másik útra, és keressek-e egy olyan férfit, akinek nincs gyereke, és akinél első lehetnék. Szeretem a páromat, sokat küzdöttünk ezért a kapcsolatért, viszont nem tudom, hogy mit lenne érdemes tennem. Adjam fel, és keressem az első helyem másnál, vagy érjem be a 3. hellyel és várjak türelemmel, míg nagyobb nem lesz a gyerek és anyuka ki nem esik a képből?
7. válaszolónak: Miért akad fenn mindenki azon a sztereotípián, hogy az „új barátnő féltékeny a gyerekre”? Nem sajnálom tőle, hogy szereti a gyerekét, több helyen is jeleztem, hogy mi mindent elfogadok és megértek, hangsúlyoztam! Nem vagyok hajlandó többet erről írni, nem ragadtátok meg a lényeget, látom. Nem, cseppet sem akarom, hogy előrébb kerüljek a gyerekénél, én csak azt akarom, hogy korrekten velem beszélje meg először a dolgokat, nem az exfeleségével. Azt akarom, hogy én se szoruljak háttérbe anyuka akarata miatt. Ennyi!!!
Igen, tőlem nem lehet gyereke, de nem is akar többet, eggyel bőven meg van elégedve, ezért tőlem már nem is akarna, örült is neki, hogy én nem akarok gyereket. A következtetéseid nem egészen helytállóak a páromat illetően, de nem kívánom elmesélni a gyerekkel, az előző családjával kapcsolatban hozott önző döntéseit. A kapcsolatunk elején volt, hogy havonta két vasárnapot látta a gyereket, mert ő így döntött akkor. És én nem erre gondoltam, mikor azt írtam, hogy nekem az lenne a kedvező, hogy vasárnaponként találkoznának. Először minden második vasárnap volt vele, aztán lett minden vasárnap. Ez utóbbi az, amire gondoltam, nekem azzal semmi bajom nem volt, hogy minden vasárnap együtt voltak. Egy idő után megbékéltem azzal is, hogy a minden vasárnapból minden szombat lett.
Miért lennék gonosz mostoha?! Ez nevetséges! Olvasd el még egyszer a leírásomat kérlek! Biztos nem voltam elég egyértelmű. Azon fennakadhattok, hogy nem akarok a gyerekkel találkozni. Meg persze biztos ellenszenves vagyok ebben a nyomorult társadalomban azért, hogy én nem akarok gyereket. De képzeld, a párommal még cukorkát is küldtem a gyereknek többször is, sőt, sose húztam azért a számat, hogy a gyerekkel találkozott. Szóval nem értem miért lettem gonosz mostohának titulálva.
Sose beszéltem a gyerek ellen! Nem, nincs semmi bajom a gyerekkel. A párom mindig is szeretett önkényes döntéseket hozni, még a lakásunkkal kapcsolatban is. Jelen esetben, amiről szó van, hogy önkényesen dönt, anyukával egyeztet, velem nem. Most volt egy kis időszak, hogy velem egyeztetett előbb, az tetszett. De most megint fordult és megint nem egyeztet velem, csak közöl.
Köszönöm a válaszodat, de egy kicsit eltévedtél a megfogalmazásomban, és félreértettél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!