Miért van, hogy sok nő hosszú évekig benne maradnak egy rossz kapcsolatban?

Sok nőről tudom, hogy nem boldog és utálja párját/férjét.

Már az elején látszott, ez kapcsolat rossz lesz. Ennek ellenére mégis össze jött a férfival. Állandóan panaszkodnak, ilyen meg olyan aljas mocsok disznó a párjuk. Mennyire utálja párját. Nem tudja idegileg elviselni a párját..sorolhatnám. De mégis nem szakít párjával, inkább "kényszerből" elviseli férfi, tovább panaszkodik a nő. Ilyen például: Szomszéd nő elején tudta férfi trehány lusta. Mégis össze jött vele. Lassan 3 éve majdnem mindennap panaszkodik a nő, neki kell főzni, takarítani, vásárolni, csekket befizetni, mert a párja semmit nem csinál és egész nap tévét néz. Persze a párját nem akarja elhagyni és tovább panaszkodik. Vagy a másik nő elején tudta, a férfi idegbeteg zsugori. Mégis össze házasodott vele. Állandóan panaszkodik hogy férje sajnálja pénzt tőle, betegesen spórol mindenen. Nem tudja elviselni dührohamait. Persze a férjétől nem akar elválni, inkább elviseli és tovább panaszkodik. Még sorolhatnám. Vagy elég itt GYK olvasni nem normális férjek/apákról. Miért félnek a nők elhagyni a párjukat és új életet kezdeni? Nem vágynak arra, hogy normális párjuk legyen? Megkeseredve, panaszkodva, mártírkodni, boldogtalanul jobb leélni egy életet?