Voltatok már hasonló helyzetben?

24 éves nő vagyok, a barátom 23 éves.

Én 4-5 éve élek egyedül, egy rokonomtól kölcsönkapott lakásban, a párom szűk egy éve költözött hozzám. Én végeztem az egyetemmel, elkezdtem hivatalosan is dolgozni (mindig is eltartottam magam), neki még 3 éve van, ha nem csúszik még többet.

Pár hete a rokonom megkért, hogy csomagoljak és költözzek. Ez igencsak váratlanul ért, mert eddig mindig elmondta, hogy soha nem tenne ki, ill. hamarosan rám íratja a lakást.A fizetésem ahhoz nem volt elég, hogy nagyrészben eltartsam kettőnket és még albérletet is fizessek, így megszületett a döntés. Hazaköltözünk a szüleinkhez.

Elmondtam a páromnak, hogy mennyire fáj, hogy nem keresett munkát, hogy együtt maradhassunk. Ekkor mndta el, hogy ő még mennyire gyereknek érzi magát, és se felnőni, se felelőséget vállalni nem akar. Eddig is tudtam, hogy belátható időn belül, nem fogunk házasodni, vagy vállalunk gyereket, de a válasza igencsak leforrázott.

Szeretném, ha megosztanátok velem a történeteteket, ha nektek is volt ilyen "kényszer szétköltözésetek", vagy ha a párotok ennyire nem volt nyitott a felnőtt létre.