Miért vagyok irigy a barátnőmre néha? Normális az, hogy picit zavar, hogy ő ilyen tökéletes?

A barátnőmmel most leszünk 6 hónaposak (úr isten, hogy szalad az idő...) szóval már azért része lett az életemnek, vagyis inkább róla szól mert nagyon szeretem. És sosem ártanék neki sosem bántanám vagy akarnék rosszat remélem a kérdés nem félreérthető. Csak ő nem egy olyan átlagos lány, néha nem értem miért én? Persze rohadtul hálás vagyok érte mert hónapokig szerelmes voltam belé mielőtt összejöttünk volna vagy egyáltalán közeledni kezdtem volna felé, de ő tényleg szinte bárkit megkaphatna mégis mellettem van. Én szeretem magam, elégedett vagyok nagyjából mindenemmel, nem vagyok komplexusos vagy ilyesmi.

De néha azt érzem irigy vagyok rá. Mert ő aztán tényleg szerencsés, külsőre tökéletes (szerintem) mindenki megnézi, neki van a legszebb arca amit valaha láttam, gyönyörű szemek, telt ajkak, kicsi szeplők az amúgy barnásabb bőrén. Hosszú barna haj, magas és vékony de valami csoda folytán atomjó formás feneke van és az utóbbi időben észrevettem, hogy a melle is megnőtt. 45kg és mondhatjuk rá, hogy nagymellű ez hihetetlen. Amúgy modellkedik is, legalábbis régen csinálta azt tudom. Okos, kedves imádnivaló. És államin tanul egy olyan szakon ahová csak igen keveseket vesznek föl, de neki még ez is sikerült. Én is jelentkeztem oda de engem nem vettek fel... Amúgy egy egyetemen tanulunk itt ismerkedtünk meg. A szülei is nagyon szerető támogatók és az egész családjuk összetart és úgy nagyon rendben van, nekem sajnos ez sem adatott meg soha ezért is "irigy" vagyok sajnos. Nem mellesleg már a fél világot beutazgatta mert ők megengedhetik ezt maguknak, én még soha nem repültem. Ő meg csak fogja magát és átruccan. Meg persze rengeteg barátnője van, ők is jófejek és aranyosak. Nekem volt olyan időszakom amikor teljesen egyedül voltam, se család se barátok. Neki a szorongás vagy rossz kedv esetleg depresszió totál ismeretlen fogalom, még nem is nagyon láttam rosszkedvűnek. Nem mondom neki de sokszor gondolom, hogy neki olyan könnyű és milyen szerencsés, pl mikor valami miatt sokat stresszeltem a múlt hónapban és vigasztalt akkor is úgy felhúzott. Nem bántottam meg vele de úgy megmondtam volna, hogy neki aztán könnyű. Őt mindig mindenki támogatta,dicsérte, ő mindenben jó és szerencsés, könnyű így erősnek maradni. Ha pl én otthagyom 2 perc alatt találhatna mást, de ha ő elhagy én soha az életbe nem akasztanék le még egy ilyen lányt mint Ő. És nem is akarok mert nagyon szeretem, lehet nem szeretni? És megbecsülöm őt még ha nem is úgy jött le most ebből a szövegből. Csak néha azt érzem irigy vagyok és ez nagyon bánt. Tudom, hogy szeret de mi lesz ha ez elmúlik vagy elkezdek hülyén viselkedni. Mostanában sokat gondolkodom ezen, vagy erről álmodok. Csak nem akarom elveszíteni. De néha mégis mérges vagyok rá, pedig nem tehet róla. Valahogy "fölé" akarok kerekedni vagy mi ez?