Csak nekem fut mindig zátonyra az életem, amikor összejövök egy nővel?

Megfigyeltem, hogy amikor magányos vagyok, és csak "barátság extrákkal" jellegű viszonyok teszi ki a nő-ügyeimet, minden egész jól megy. Van munkám, némi pénzem is, kreatívnak és alapvetően boldognak mondhatom magam.

Amikor viszont egy nővel komolyabbra fordulnak a dolgok, teljes értékű barátnővé válik, hirtelen minden összeomlik. Ellustulok, motiválatlanná válok, felszívódnak a megbízásaim, elfogy a pénzem, és lassan totális letargia lesz rajtam úrrá, ami rendszerint a kapcsolat végét is jelenti.

Talán azért van ez, mert a szabadság és vadászösztön az egyetlen, ami életkedvet és erőt ad nekem?

Vagy mindig olyan nőket fogok ki, akik inkább leszívják az energiámat, nem adnak? Vagy csak egyszerűen nem viselem jól, ha a magánéletembe rendszeresen beleavatkozik valaki, ráül az időmre, a gondolataimra? Nem tudom eldönteni.

Érdekel, másoknak is van-e hasonló tapasztalata, és akinek igen, mire jutott ezügyben.

37 F