Minden férfi kisajátító, féltékeny, akaratos?

Félek már párkapcsolatba lépni.

Mindig megegyeztünk abban az aktuàlis barátommal, hogy egymásnak támogatást nyújtunk, és igyekszünk elkerülni azt, hogy fájdalmat okozzunk egymásnak. A kapcsolatunk oltalmazó, támogató, nem rombolni akarunk.

Mégis folyamatosan problémák vannak egy párkapcsolatban, rengeteg nehézség.

Sosem hozhattam egyedül döntéseket anélkül, hogy a másikkal előtte azt nem egyeztettem volna le. Ha valamiben egyedül döntöttem és az utólag nem tetszett a barátomnak akkor abból katasztrófa lett.

Iőnként előfordult,hogy dühös volt rám, veszekedtünk és indulatos volt, amit sajnos egymásból váltottunk ki, tudom,hogy elkerülhetetlen néha a veszekedés azonban azt vettem észre,hogy ezek az indulatok szándékos verbális bántásokban testek öltenk. Minden ember abban hisz, hogy az indulatoknak helye van a kapcsolatban, de romboló hatása ellen nem lépnek fel. Kapcsolatunkban az indulatainkat kontroll alatt tartjuk és ilyen szép szavakkal hitegetjük magunkat. Azonban amikor ott vagyok ebben a szituációban a barátom minden bevezetés nélkül ostobának, hü**nek nevez, káromkodik, felemeli a hangját, szándékosan megbánt,belémtipor, megsirat,bűntudat kelt bennem.

Alap az is, hogy egymást nem minősítjük, nem ítélkezünk, nem teszünk kísérletet a másik megváltoztatására. Nem tesszük nevetségessé a másikat, illetve nem félemlítjük és fenyegetjük meg, azért hogy úgy viselkedjen, hogy nekünk tetsszen.

Mégis megpróbált megváltoztatni. Nem csak ő, de a többi exem is. Ne csináld ezt,ne csináld amazt, "nekem rosszul esik, ha túl sok időt vagy a férfi barátaiddal" "Légyszíves ne menj el félnapokra a haverokkal" "Ne ölelgess senkit" "Ne bámuld" "Ne puszild meg a haverodat" "Néha felveszel szexibb ruhát? " Vegyél magadnak csipkés bugyit tudod milyet..puszi picim"

Az is alap, hogy semmilyen módon nem követelőzünk egymással szemben. Azaz nem hozzuk egymást olyan helyzetbe a megfélemlítés, rákényszerítés és a büntetés eszközével, hogy akarata ellen cselekedjen. Nem kényszerítjük ki a másikból a saját akaratunkat. Kapcsolatunkban önállóak, egyenrangúak és szabadak vagyunk. 

De mégis jöttek az elvárások, újabb kérések.

"Ki akarom próbálni az anált" "De honnan tudod,hogy rossz lesz,ha nem is próbáltad" "Ne legyél önző" "De nem fog fájni" "Kérlek szépen" "Nem kell mindig análoznunk, de oda is beszeretném rakni"

Vagy..

"Nem tisztelsz engem" "Nem figyelsz rám" "Nem vagyok fontos,mindenki más viszont igen" "Nekem miért nem mondtad el" "Miért nem mehetek a barátaiddal én is?" "Miért facebookozol annyit?" "Ha fontos lennék nem nyomkodnád a telefonod,hanem velem foglalkoznál, nem kellenne mást csinálnod" "Ha fontos lennék és szeretnél akkor megértenéd,hogy kiszeretném próbálni az anált"

Sikerült rendszeresen átbeszélni a kapcsolati evidenciákat (erkölcsi, morális egyéb szabályok, egyezségek), amelyekben még a kapcsolatunk kezdetén megegyeztünk.Megegyezünk abban is, hogy a folyamatos érzelmek és vonzalom fenntartása érdekében új szokásokat, új helyzeteket alakítunk ki, mielőtt még ellaposodna az. 

De ez kb mindig egyenlő lett azzal,hogy szinte erőltetve vannak a dolgok, és ha valamit nem szerettem volna akkor egy önző érzéketlen nő vagyok. Csoda,hogy majd szegény barátom máshol keresi x idő múlva a boldogságot? Persze minden az én hibám.

Az elején mindig minden szép volt egy két hónapig. Aztán jött a sok veszekedés, minden baj volt. Ha valakivel elmentem kirándulni, vásárolni,futni,strandon voltam és jelen volt férfi is akkor ment a duzzogás,féltékenykedés, kérdezősködéd, ellenőrízgetés, gyanúsítgatás. MINDEGYIK férfi ezt csinálta kivétel nélkül.

Már elegem van. Az ismerőseim között is sokszor látom,hogy a férfiak pórázon vezetik a párjukat.

Rühelltem ha mindig birtoklón magához ölelt az éppen akkori barátom. Nem szerettem ha "aranyosan" kicsit játékosan megjegyezte,hogy zavarja ez az..féltékenykedett.

Rengeteg lemondással járt ha kapcsolatban voltam.

Szépen lassan MINDEN barátom háttérbe szorult, senkit nem veszítettem el, de fél évente max 2x ha találkoztam a férfi barátaimmal egy idő után, a barátnőimmel sűrűbben taliztam, de akinek volt pasija szintén azzal szinte semmit nem beszéltem.

A telefont elfelejthettem egy életre. Nem nyomkodhattam ha vele vagyok, mert tiszteletlenség,ha vele vagyol figyeljek rá, vele foglalkozzak, ne legyek p**lan. Ha túl sokat ültem a gép előtt apró megjegyzések vagy kérések akkor is voltak.

Elfelejthettem a gyors kajákat. Ne éljek egészségtelenül, ne menjek sűrűn kajáldába, csak az én érdekemben lett mondva.

A kutyàm,macskám nem lehetett 2 pasim sem akarta. A másik kettő pedig a kutyámra is féltékeny volt és nem egy vita volt a kis kedvenc miatt.

Pornót sem nézhettem, akkor sem ha nem volt velem a barátom..volt akit ez zavart,volt akit az,hogy vibrátort használtam, csak ő érhet hozzám, csak az ő ujja,keze,f**ka által élvezhettem el.

A motorozàst abba végleg, mert egyikük sem tolerálta,hogy van egy ilyen járgányom. Balesetem volt, nem egy - a jobb karomat eltörtem egyszer akkor volt egy nagy veszekedésem és azóta nincs motorozás sem.

Óvszert nem akart egyikük sem, jöttek a kifogások,kényelmetlen, nem jó, stb. Nekem a gyógyszerek nem voltak jók, meghíztam tőlük azonnal leálltam. Pedig 5 fajta gyógyszert próbáltam ki, de mindig volt valami baj. Aztán jött a hüvely tabi ami semmit nem ért vehettem be az esemény utánit. A spirált tavaly vették ki, mert az sem volt 100%-os és kétszer is megesett,hogy szedtem a bogyókat, mert sz*t sem ért a spirál. Most olyan gyógyszert szedek amitől szerencsére nem hízok, de a menzeszem kb 1 vagy 2 napos és pecsétes. Ro*dt egészséges, de hát óvszert egy pasim sem akart húzni, ha erőltetve volt akkor meg jajj ők nem élvezték

A mostani barátommal szakítófélben vagyok. A legnagyobb gond a féltékenység. :(

MIÉRT ILYENEK A FÉRFIAK? Bárkivel ismerkedhettem mindenkinek voltak magas elvársai,beteg vágyak, és anyám..a féltékenység,birtoklás vágy hatalmas a férfiakban.

27N