Én látom jól, hogy egy normális kapcsolatnak nem így kéne működnie? Vagy valóban velem van a baj, és nekem kellene változnom?

Lelkileg nagyon össze vagyok törve mostanában, és teljesen megzuhantam. 2 éve vagyunk együtt a barátnőmmel és sok kisebb vita van köztünk, ami nem baj, hisz mindenhol vannak viták. Nekem is sok hibám van, neki is, próbálunk ezeken felülkerekedni és megoldani a problémákat normális stílusban. Tegnap volt egy komolyabb őszinte beszélgetésünk, hogy hiába vannak jó pillanataink, hosszú távon én nem vagyok boldog a kapcsolatban. Tudom, hogy szarul esett neki, hisz az ilyen kinek nem esne, de úgy éreztem, hogy muszáj őszintén beszélnünk. Szeretném megoldani a problémát, de már nem tudom, hogy van-e erőm hozzá. Az alap probléma, hogy úgy érzem, sok mindenben korlátoz és feladom érte magam. Erről már fél éve beszéltünk, akkor úgy éreztem, hogy sikerült megbeszélni a dolgokat és sokkal jobb is lett minden, de most megint előjött. Mielőtt megismertem, már azelőtt is sokat foglalkoztam magammal, sportoltam. Ő nem sportolós típus, ami nem baj, nem zavar. Tény, hogy sokat dolgozok, 17:30-ra érek mindig haza (nem együtt lakunk) és nekem csak ezután van időm elmenni, edzeni egyet, de úgy érzem, ő ezt rosszallóan nézi, mert nem vele foglalkozom, nem vele vagyok munka után. Értem én, hogy lemondásokkal és kompromisszumokkal jár egy kapcsolat, de szerintem én ezeket mind megadom, hisz a vasárnapi és a hétfői napot is direkt úgy szerveztem, hogy nem mentem el sehova, hanem vele voltam. Hétfőn, ahogy hazaértem, mentem érte, mert tudtam, hogy be szeretne menni a városba nézegelődni picit, meg ilyenek. 8-ig vásároltunk, utána mentünk csak haza. Gondoltam, hogy a tegnapi nap (kedden) elmennék röpizni egyet haverokkal 6-tól. Ez már nem tetszett neki, mert, hogy úgy volt megbeszélve, szerdán tesómmal megyek edzeni, akkor miért megyek el kedden röpizni, miért nem vele vagyok, ha már szerdán sem vele leszek, egész nap nem lát. Szeretem őt, és tudom, hogy nem direkt csinálja ezeket, de ez nekem már nagyon sok és lehúz. Úgy érzem, sokkal több dologról kell lemondanom, mint ami az egészséges és szeretném, ha ezt megoldanánk, de akárhányszor megbeszéljük, kb 2 hét telik el és újra probléma lesz. Hozzáteszem, az volt az első kérdésem, hogy van-e kedve eljönni röpizni, játszani picit, olyan jó lenne, ha jönne. Persze nem volt kedve, de akkor én se menjek, legyek inkább vele. Én egy kapcsolatot nem ilyennek képzelek el, hogy ha nekem nincs kedvem hozzá, akkor a másik se csinálja, és igenis legyen velem. Ha ő úgy jól érzi magát, akkor menjen nyugodtan mozogni, edzeni. Vagy én látom rosszul? Értem én, hogy velem szeretne lenni, azonban minden nap együtt fekszünk és kelünk, vagy nálam, vagy nála. A probléma az, hogy munka után heti 4-szer ki szeretnék kapcsolni, elmenni sportolni egyet és így csak este lennénk együtt 19:30-tól. Ez ekkora baj? Elmondtam neki ezeket, hogy így nem vagyok boldog, és teljesen megcsömörlöttem, mert ha nem megyek mozogni, akkor amiatt érzem rosszul magam, ha meg megyek mozogni, akkor meg amiatt vagyok rosszul, mert tudom, hogy ő azt nem szeretné. Fogalmam sincs mi tévő legyek, szabályozva érzem magamat. Ez normális egy kapcsolatban, vagy én látom jól, hogy ennek nem így kellene működnie? Hozzáteszem, szerintem nem hanyagolom el, hétvégén is megyünk minden felé. Szeretném megoldani a problémát vele együtt, ezért is ülünk le nyíltan és őszintén beszélni, nem szeretném feladni, de, hogy újra és újra visszatér ez a probléma, egy idő után már teljesen felemészt. Nem tudok többet adni magamból, a nap felét végigdolgozom, és utána van csak időm magamra. Egyszerűen nem értem, hogy miért probléma, ha munka után nem egyből találkozunk, hanem edzek egyet és 8-tól együtt töltjük az estét. Vagy nekem kellene teljesen lemondani ezekről, hogy ő boldog legyen? Bocsánat a hosszúságért, csak jó volt ezt kiírni magamból.