Hétközben nem akar találkozni? Titeket ez zavarna?

Sziasztok,

a barátommal 2 éve vagyunk együtt, ő 28 én 23, komoly a kapcsolatunk. Ez a probléma igazából már a kapcsolatunk elejétől jelen van, és mindig is zavart, hol jobban, hol kevésbé. Ugyanis alapjáraton picit messzebb lakunk egymástól (80-90 km), de pont kettőnk közt félúton van egy város, ami nagyjából ugyanolyan messze van mindkettőnktől, és ott dolgozunk, ill. én tanulok. Eleinte ugye itt szoktunk találkozni, még a kapcsolatunk elején heti 2x, aztán ahogy elkezdtünk egymásnál lenni hétvégén, ez a heti 2 alkalom egyre "csökkent", igaz, az egész hétvégét együtt töltjük (péntek délutántól hétfő reggelig). Eleinte, mikor pár hónapja voltunk csak együtt, még fenntartottuk a hétközbeni egy alkalmat is, általában hét közepén összefutottunk a városban, aztán ez elmaradt, mert ő nem akarta - persze úgy volt, hogy egyikünk sem ér rá, de 90%-ban ő akarta. Nekem az órarendem a suliban minden félévben más, de mindig meg tudtam volna oldani egy délutánt, igaz, másrészt meg pont akkor nem zavart annyira, mert gyorsan eltelt az a 4-5 nap. De pl. nyáron, mikor nekem több időm, van, ő akkor sem akar találkozni, és azért ez rosszul esik nekem. Nem is arról van szó, hogy mindig, mert oké, én értem, hogy ő fáradt munka után (erre hivatkozik, meg hogy munka után már nincs kedve semmihez (hozzám se??), meg nem akar rossz kedvű lenni velem, meg stb.), de az már kicsit kiakasztott, hogy "különlegesebb" alkalmakkor sem akar, vagyis max. évente 2-3x hozom már fel neki, hogy hétközben is találkozzunk, de akkor is leráz. Legutóbb ez most volt, ami így konkrétan történt, hogy a múlt héten együtt nyaraltunk egész héten, de szombaton már mindenki ment haza, szóval a hétvége kimaradt. Erre mondtam, hogy hétköznap is találkozhatunk, messze lesz a péntek. Hiába felajánlottam, hogy felmegyek én a városba, elég lenne 1-2 óra is, stb. Erre kezte a kifogásokat, hogy: akkor későn érne haza, fáradt lenne, blablabla. Ami igazán fel tud húzni, hogy közben minden nap leírja, hogy mennyire hiányzom, de így nem igazán akarom elhinni. Egyébként meg tényleg érezteti, hogy szeret, pont ezért sem értem, miért nem törekszik arra, hogy picit többet lássuk egymást.

Persze rákérdeztem, hogy így akkor hogy tervezi a jövőt velem, ha hétköznap ő fáradt és rosszkedvű (amúgy szereti a munkáját!), akkor mi lesz ha együtt fogunk lakni, persze azt mondja az más, csak a városban mászkálni nincs kedve. De pl. eljöhetne hozzánk is (ugyanannyit utazna, mint haza), de azt sem akar.

Nem akarok már veszekedni vele mert hiába, úgyis mindig neki lesz "igaza", neki így jó, de én már magam sem tudom, hogy mit gondoljak erről, vagy más ezt hogy "tűrné", stb. Egyrészt értem, hogy fáradt meg utazik, meg akármi de na, ezek után hiteles a "hiányzol"? Ti mit tennétek a helyemben?

Köszönöm a normális válaszokat előre is. Ha valami fontos dolgot kihagytam a leírásból, kérdezzetek.