Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A barátnőm a korláton állt, megpofoztam?
A barátnőm 3 sràc haverjával az erkélyen a betonból készített korláton álltak. A 7-dik emeletről. Akkor értem haza, az első rekacióm az volt,hogy megvártam amíg leszállnak és lekevertem a barátnőmnek egy pofont aztán megràngattam a haverjait és kiabáltam mindenkivel. Forrt bennem a düh, elmentek otthonról nekik????????? És ha baja esik a páromnak? Ez nem normális, kihozta belőlem az állatot.
Azóta hatalmas bűntudatom van és tükörbe nem tudok nézni. A barátnőm haragszik, szóba sem akar állni velem, de még együtt vagyunk.
Ti is megijedtetek volna? Nincs mentség arra amit tettem tudom.
válasza:
válasza: válasza:Nem szeretem az erőszakot, és soha életemben nem ütöttem meg nőt. Férfit - vagyis fiút - is legutóbb hatodikos koromban, mikor a napköziben bunyóztunk :D
Egyszóval a csajt megütni hiba volt. Ettől nem jön meg az esze, nem lesz felelősségteljesebb, ugyanúgy semmibe veszi a hozzátartozói és szerettei érzéseit, amikor ilyen ostoba módon kockáztatja az életét. Kicsit keményebben fogalmazva: ugyanolyan buta liba marad.
Talán valamilyen trauma áll a háttérben, kisebbrendűségi komplexus, hogy ilyen buta módon belekeveredik az ilyen ostoba "p.csméregető" kalandokba. De akkor meg el kell vinni őt egy szakemberhez, pszichoterapeutához, a lelkére kell beszélni, és ha tényleg képtelen a változásra - hát otthagyni.
Ami viszont engem megriaszt, az a hirtelen itt termett "áldozatvédők" csőlátása.
Egyik: egyből "patriarchális, feudális" hozzáállást emlegetnek. Emberek! A XXI. században élünk, egyenlő jogaink vannak. Milyen feudalizmus, milyen patriarchátus?! Akkor ha egy nő megüt egy férfit, az matriarchális erőszak?
A másik: ezek a feminista-jogvédő-genderfasiszta alakok kisajátítanák a családon belüli erőszakról szóló közbeszédet. Senkinek sincs joga semmit sem mondani, mert "nem őket verték meg" - ők, a jogvédők viszont locsoghatnak bármit, mert ez "a szakmájukba vág". Vagyis csak úgy lehet beszélni a témáról, ahogy és amikor ők szeretnék. Ez hosszú távon ahhoz vezet, hogy megszűnik a társadalmi diskurzus a családon belüli erőszakról, mert ki a fene tenne fel kérdéseket, ha úgyis jön egy hisztérikus, narcisztikus social justice warrior, és lehurrogja? A párbeszéd hiánya pedig kinek lesz a legrosszabb? Naná, hogy maguknak az áldozatoknak.
A harmadik: ezek a véresszájú femi/jogvédők úgy tesznek, mintha az elcsattanó pofon egyszerre szentté avatná a pofon elszenvedőjét. Eltörölné minden felelősségét, és onnantól kezdve ő nem egy felnőtt, épeszű nő lenne (akinek illene nem kockáztatnia az életét), hanem a nagybetűs, a makulátlan, a kritizálhatatlan ÁLDOZAT. És aki az illető valószínűleg meglévő jellembeli hibáit vagy felelősségét felemlegeti, az ÁLDOZATHIBÁZTATÓ. (Sőt, valószínűleg maga is asszonyverő sorozatgyilkos.)
Kicsit olyan ez, mint mikor egy antiszemita mindenkit, aki nem nyeli be a hülyeségeit, "zsidóbérencnek" nevez. Könnyebb és kényelmesebb, mint érvelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!