Barátomat zavarja hogy szegény vagyok, legalábbis ezt érzem. Van értelme így folytatni?

Pár hónapja vagyunk együtt. Neki jó állása van, én viszont gyárban dolgozom, pont a negyedét keresem mint ő. Sokmindenből észrevettem hogy mintha szégyellne engem, illetve hogy attól fél, ki akarom használni. A szüleivel még nem találkoztam, de már mondta, ha elmegyek bemutatkozni, azt kell mondanom, hogy ez a munkahely csak egy hirtelen átmeneti megoldás számomra, és mellette minden erőmmel jobbra törekszem. Ami igaz is, de nem egyszerű rendes munkát találni, viszont ebből érezhető hogy ő szégyell előttük. A fizetésemen mindig szörnyűlködik, hogy ez vicc kategória, és hogy ezt nem fogja sokáig tűrni, hogy ilyen munkám van. Ezt nem tudom hogy értette, hogy segít jobbat találni, vagy inkább úgy hogyha nem változtatok sürgősen, akkor szakít velem. A másik dolog, hogy mikor elmegyünk valahová hosszúhétvégére, mindig elvárja hogy felezzük a költségeket. Ami nekem nagyon megterhelő, lehetetlen összehoznom, szüleimtől kell kölcsön kérnem mindig. Az utazások oka nem a wellness vagy a szórakozás, hanem hogy együtt tudjunk aludni, együtt tölteni egy egész hétvégét. Amúgy mindketten a szüleinkkel élünk, és nem nagyon van rá lehetőség. Egyszer beszéltünk az összeköltözésről, abban nagyon elutasító volt, hogy ő albérletbe nem megy velem, az okát mem mondta, hanem majd sajátot akar, de azt finoman a tudtomra adta, hogy oda sem közösen fogunk beköltözni. Ha mégis úgy alakulna, akkor csak szerződéssel. Amúgy ezzel egyet értek, mármint hogy legyen papír róla, ki mit adott bele a dolgokba. De az egészről összességében az jön le nekem, hogy lenéz amiért keveset keresek, és kínosan ügyel rá, hogy nehogy ki akarjam használni. Szerintetek nem is igazán szerelmes belém?