Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy érezheti valaki azt, hogy "túl sokat" van együtt a párjával?
Az utóbbi időben olvasom itt az ilyen jellegű kérdéseket. Felnőtt párkapcsolatok kategóriában vagyunk, így feltételezem (talán naivan), hogy felnőtt emberek írják ki ezeket a kérdéseket. Amiknek egyébként leginkább az az értelme, hogy a heti 2 napnál több nekik már "sok". Majd jönnek a szintén (elvileg) felnőtt válaszolók, hogy nekik már millió éve milyen jól működik és nincs is igényük többre, és még ők hurrogják le azokat, akik esetleg többre vágynának.
Kérdem én- velem van a baj, hogy szerintem egy párkapcsolatnak természetes folytatása lenne az összeköltözés, családalapítás, ilyesmi? Heti 2 nappal hogy juttok egyről a kettőre? Na meg amúgy is, nem az van, hogy az ember a szerelmével szeretne minél több időt együtt tölteni?
Itt nem arról beszélek, hogy sülve-főve, meg egymás nyakára tapadva 0-24, de azért heti két napot "soknak" vagy "éppen elégnek" titulálni... Akik így éreznek, ők vajon csak racionalizálnak, vagy nekik ez őszintén elég? És ha ez utóbbi, akkor roppant költőien megkérdezném, hogy wtf?
Tudom, hogy nem mindenki gondolkodik egyformán meg érez egyféleképpen, de azért nekem ez annyira érthetetlen. Vagy akiknek "túl sok" mondjuk heti 3-4 nap a párjukkal, ők nem is gondolkodnak továbblépésben, csak úgy vannak a langyos kakiban?
Velem van a baj?
A kérdés értelemszerűen nem a távkapcsolatokra vonatkozik (bár bicskanyitogató módon annak is megkérdőjelezem az értelmét x éven túl), hanem azokra az esetekre, amikor lenne lehetőségük többször találkozni.
Nálunk suli miatt csak a hétvége jöhet szóba. Péntek délutántól vasárnap 2-3-ig. Vasárnap is készülök általában így barátom nem tud estig maradni. Ez így elfogadott, mert a suli miatt nagyon le vagyunk foglalva, ez nem mondva csinált kifogás. Sokszor hiányzik is, de tudom, ha kibírom a hetet, meg rendesen tanulok, akkor úgymond a hétvége ott van vele, azt nem kell tanulással tölteni. :)
De ha van rá alkalom, pl nyáron, akkor elveszve az időbe több napot is együtt vagyunk egymás után. Akkor nem vagyunk együtt, ha valakinek valami programja van, meló, vagy egy kicsit egyedül akar lenni, amúgy minden alkalmat megragadunk együtt. Nyáron hetekig együtt-vagyunk 1-1 napos megszakításokkal. Szóval fordítva mint suliidőben.
Jó lenne összeköltözni, de az anyagiak miatt inkább csak rontana a helyzeten, így ki lehet ezt bírni. Ha úgy találkoznánk 2 napot hetente, hogy közben tökre ráérünk, csak jön a "nincs kedvem most", "haverokkal vagyok inkább", stb... hasonló dolgok, akkor az azért nem esne jól.
Szóval nem elég a 2 nap, de suli mellett ezt kell elfogadni, vagy azzal nem fogunk előre haladni, aztán a jövő alapjait rontjuk el, ha emiatt az nem megy.
Hát én 21 éves vagyok, ő 23, pár hónapon belül 24. Azért sulizik még, mert volt passzív, hogy tudjon dolgozni. Meg egyetem mellett mindketten dolgozunk ilyen alkalmi meló adtán. Szóval nem rendszeres meló, de elegendő arra, hogy ellássuk magunkat úgy, hogy egy háztartást még nem kell.
És azért is tudunk keveset találkozni, mert azért az egyetem kicsit megterhelőbb mint egy középsuli. Akkor többet is találkoztunk, nem volt ezzel gond.
Ezeket nem írtam bele, úgy látszik a suli szó egyből arra engedett következtetni, hogy ez még gyerekkapcsolat, de már nem. Volt az is, mert 16 éves korom óra együtt vagyunk...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!