Miért érzem azt néha, hogy nincs értelme a kapcsolatomnak, aztán túllendülök rajta és minden megy tovább?

Lassan 3 éve vagyunk együtt,mindenben elsők voltunk a másiknak,de csak hétvégente találkozunk a távolság miatt(más suli,más szülőváros)Amikor együtt vagyunk minden oké,bár kicsit unom már,hogy rutinossá válik a szombat-vasárnap(megérkezés,beszélgetés,vacsi,szeretkezés,al

vás,reggeli,ebéd,csomagolás,utazás).Hétközben pedig olyan egyedül érzem magam,mint akinek nincs is párja(telózunk,msnezünk,de az mégsem olyan)úgy érzem kimarad az életemből,vagyis az életem azon részéből.Látom,hogy a többi pár együtt van hétközben,összeköltöznek,komolyan szövögetik a jövőjüket,én pedig csak sóvárgok a 7végéért,ami végülis egy 24 óra együtt valamelyikünknél.Tudom,hogy 2 évig ez így is lesz...állandó utazgatás a másikhoz,de nem érezném,hogy a későbbiekben közös életre vágyna velem a párom.Baj az ha többre vágyom 21 éves lányként?