Talán én csinálom rosszul?

Sziasztok! Egy 24 éves anyuka vagyok. A páromat nagyon szeretem, és tudtommal ő is engem. Azért írom így, mert mindig mondja, és úgy is viselkedik a legtöbbször. Mindig meglep valamivel, szeretget, odajön puszit ad, stb...mint a többi normális kapcsolat. Szóval érzem és érezteti, hogy fontos vagyok a számára. DE!!! -és itt jön a kavarodás- amikor valami nem úgy sikerül nekem ahogy azt szeretném, esetleg elrontok valamit amire neki szüksége lett volna legyen ez akármi akár kis méretű probléma is, olyan letolást kapok a részéről, hogy az valami szörnyű. Üvöltözik, csapkod, és a szememre hányja hogy nem vagyok képes megcsinálni amit kért, mikor ez nagyon fontos neki. Én elhiszem hogy mérgében sok olyat mond/ tesz az ember amit egyébként nem tenne, de ezek nekem annyira fájnak mert en nagyon igyekszem és ilyenkor úgy érzem hogy egyáltalán nem szeret/ becsül engem. Én soha nem tudnék így beszélni vele pedig már nagyon sokszor rontott el ő is dolgokat ami a kapcsolatunkra is kihatott! De mindig próbáltam békés úton megbeszélni.

Szóval visszatérve, ilyenkor úgy érzem magam mint egy rongy aki csak úgy a nyakán maradt...és mintha csakis ellene lennék mindenben. Mintha semmi segítséget nem kapna tőlem. Pedig nagyon nagyon odateszem magam minden téren. Vezetem a háztartást nevelem a kicsit, és amit rámbíz azt azonnal megoldom, pedig nincsen segítségem. Nem vagyok lusta! Nem hiszem hogy megérdemlem ezt a hangnemet, szándékkal soha nem átanék neki. Na mindegy!Úgy Èrzem hogy szeret,de csak akkor mikor minden oké,aztán ha becsúszik egy kis hiba, akkor úgy érzem utál és kiábrándult belőlem. Sokszor olyan mintha csalódna bennem, holott én nem hiszem hogy násoknál ez nem szokott előfordulni, hogy valami nem sikerül az egyik félne úgy ahogy a mesik azt "elvarja"