Férfi/Fiúk "eltűnik" néha a barátnőtök, nem szól, hogy merre jár és mikor ér haza, ti mit reagálnátok?

Hiànyzik, ez a legjobb szó arra amit először érzek vele kapcsolatosan, ha a baràtnőmre gondolok. A szerelmem furcsa teremtés és eléggé magának való személyiség. A probléma akkor kezdődött amikor kb már fél éve együtt lehettünk és egyik nap még amikor dolgoztam küldtem neki üzenetet,hogy talàlkozzunk a vàrosban munka után és elmegyünk valahova kajálni, de nem írt vissza semmit. Nagyon sokat vártam rà, türelmes próbáltam lenni, tudtam,hogy dolgozik ezért inkább nem is hívtam. Viszont este 6-kor sem keresett és nem reagált semmit, ezért többször is megcsörgettem, de nem vette fel. Végülis a közös progi elmaradt, haza mentem aztán félig döbbenten picit mérgesen àlltam vele szembe. A barátnőm otthon volt, olvasott. Mint kiderült későn vette észre az sms-t, màr hazafelé tartott és csak akkor látta,hogy írtam neki, ezért nem vàlaszolt, mert tudta lassan màr én is biztos jövök hazafelé. Arra viszont nem kaptam vàlaszt,hogy miért nem vette fel a telefont. Vagyis de... a vàlasza az volt,hogy nem telón akarta megbeszélni,hogy "bocs ezért és ezért nem reagáltam az üzenetedre" pedig csak 2 mondat lett volna az egész, de ő inkább nem vette fel a készüléket. Kicsit pipa lettem rá és összekaptunk ezen. Lehet én is, de ő is szörnyen viselkedett, végül bocsánatot kért és megígérte,hogy nem lesz több ilyen. Azóta viszont számtalanszor okozott fejfájást. A baràtnőm nem él az őskorban, de nincsen neki facebookja,instagrammja, twitter stb. Engem ez nem zavar, semmi bajom vele, sőt még valahol örültem is neki kezdetben...de jó lett volna vele tartani a kapcsolatot pl akkor,ha nem látom egésznap vagy valami...de nem akart magànak facebook fiókot csinàlni. Javasoltam a vibert, vagy valamilyen màs appot, de azt sem szerette volna letölteni. Utálja,ha sokat kell pötyögni, beszélni sem szeret telefonon. Azt mondta hiànyzom neki, de nem fogja a telefonját nyomkodni,ha valamit tényleg akar akkor majd dob egy sms-t. Én sem lógok a neten éjjel nappal, de nagyon nehezen fogadtam ezt el. A másik gondom az az,hogy rettentően konok és semmiben sem segíthetek neki majd ő megodja egyedül, azt mondja boldogul, nem kell segítenem.Volt amikor csak pakolásztam a nappaliban ő pedig pihent. Amint észre vette,hogy takarítok jött és segített. Én ezt fordítva nem tehettem meg soha, mert ő egyedül is megcsinálja.

Aztàn jöttek a súlyosabb problémák...van neki egy baràtnője akivel hetente talàlkozik. Ha nem vagyunk együtt, mert mást csinálunk, annyit teszek,hogy jelzem neki amikor együtt vagyunk, vagy telefonon értesítem az infókról. Ő ezt fordítva "elfelejti" megtenni néha. Volt amikor halálra aggódtam magam, mert a telefonjàt otthon hagyta, elérni sem tudtam és este 11körül ért haza. Ami nagyon felhúzott,hogy vidàman leült mellém és elkezdett mesélni,hogy ő milyen jól érezte ma magàt, nekem hogy telt a napom és így tovább. Se egy "bocsànat" se semmi, nem mondta hova megy. Reggel elmentem melóba 4-re otthon voltam és ő lelépett. Én reagàlom túl vagy mást is zavart volna? Tudom,hogy a barátnőjével volt, hiszek neki, hozott nekem kínait is, vett egy hűtőmàgnest, és tényleg sokat mesélt. Örültem,hogy jól érezte magàt...ja mégsem, mert kb feltudtam volna robbani annyira dühös voltam rá, amiért nem tudott szólni, hogy ma elfoglaltsàga lesz. Megint veszekedtünk, mert elküldtem a francba és a fejére olvastam bűneit. Nagyon kihoz a sodromból és fàj a viselkedése. De olyan is volt,hogy elment buliba

( tesójával ) erről tudtam. Aztàn kapom a hívást a nővérétől,hogy a barátnőm elindult haza felé egyedül ( busszal ) és kb 10 perc múlva haza ér. Akkor làtom körül nézve a szobàban, nappaliban,hogy megint otthon hagyta a telefonját. Természetesen nem 10 perc hanem 2 óra telt el mire megjött. Már tiszta ideg voltam, a tesója nem tudott segíteni hiszen ő sem tudta volna elérni,ha a barátnőm nem visz magàval telefont..aztán hazajön életem nagy szerelme szatyrokkal a kezében. Hozott pizzát, sört, stb. Akkor is csak nézett ràm àrtatlan szemekkel amikor neki estem, mert felk...rta az agyamat. Azt mondta azért jött előbb haza, hogy velem töltse az este további részét és ezért hozott kajàt is, filmezhettünk volna stb. Lehet ezt is túlreagáltam, de faképnél hagytam és inkább bevonultam a szobánkba, a veszekedés elkerülhetetlen volt, mert jött utánam, kérdezte,hogy mi a gond miért vagyok dühös?

A barátnőmről azt fontos tudni még,hogy annak ellenére,hogy ilyen. Mindig érdeklődik felőlem, a kedvemben akar jàrni, kérdezi,hogy milyen napom volt, gyakran meglep valamivel, ( kaja, ajándék, közös programok, mozi, ) mindent megoszt velem, és bújos a párom, nagyon szeret ezt érzem és imádom,ha ragaszkodik hozzám és elhalmoz a szeretetével, ráadàsul tényleg mindig számíthattam rà és törödő, gondoskodó,de alapvetően is mindenkivel kedves és lágyszívű.

Viszont néha a frászt hozza ràm, eltűnik, nem szól és sokszor valóban úgynézki, hogy ő nem gondolja,hogy rosszat tett, àrtatlan, mégis fülét farkát behúzza,ha látja, hogy mérges vagyok rà. Pedig nem vagyok vele durva, agresszív, kiabálni sem szoktunk egymàssal. Csak szimpla veszekedések, de néha bàntóak voltunk. Még valami én tisztàban vagyok azzal is, hogy

az emberek természetes igénye az egyedüllét megélése.

De a viselkedése csak a

párkapcsolatunk stabilitását veszélyezteti. Szeretnék neki teret adni, megkapja, de nem szól dolgokról, nem mondja el,hogy hova fog menni, mikor jön, kivel megy el. És igen, ha a kapcsolatunk nem tud szabadságot hozni nekünk az gátolja az önkiteljesedést, de én nem akarom gátolni, csak tudni akarom merre jàr. Ő lehet azt érzi nem hagyom levegőhöz jutni, nem töltekezhet, ami a kapcsolatnak is hasznára válhatna, ha én engedném. De én engedem, és szeretném,hogy helyre jöjjön minden.

Most kicsit mintha vàltoztatott volna a viselkedésén és két hónapja lassan nem is voltak giga nagy veszekedések, ha valahova megy most szól, de...csak akkor mondja,ha kérdezem.

Én szeretem a barátnőmet és

azt szeretném, ha közel lenne hozzám, ha sokat velem lenne. Viszont nagyon fontos kihangsúlyoznom, hogy különböző közelségi mércével van felruhàzva.Ő is szeret engem, ezt tudom..és látom rajta, de néha olyan mintha nem is direkt csinálná, mintha tényleg nem fognà fel,hogy szólnia "kell" ha elmegy valahova. Nem kérek tőle sokat, nem vagyok beteg àllat, nem akarok tudni minden pici lépésről. Csak nagy körvonalakban tudni szeretném,hogy kb mikor jön haza, mikor láthatom és sokszor féltem őt, nagyon aggódom érte.

Hogyan próbàljak rà hatni? Mit tehetnék én? És ami még érdekel...férfiak ti erre hogyan reagálnátok? Ha ilyen barátnőtök lenne?

Azok az emberek kérem ne írjanak akik a barátnőmet akarják ócsàrolni és beszólogatnak. Az sem érdekel,ha valaki azt mondja " én kidobnám" stb ha valakit szeretsz és már hosszabb ideje együtt vagy vele, ez nem ilyen egyszerű úgysem.

Köszönöm,hogy végig olvastad.