Nők! Ti ezt meg tudnátok bocsátani?

2 hónappal ezelőtt ismerkedtem meg egy férfivel, akivel kb. úgy 1 hónapja lett "szorosabb" a viszonyunk. Kapcsolatnak még nem nevezném, de tényleg egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és jól érzem, pontosabban éreztem magam vele. Tegnap este elvitt vacsorázni, ahol a szülei is ott voltak. (az apja valami fontos ember, és állítólag folyton azzal nyaggatja, hogy mikor nősül már meg, pontosan ezért én barátnőként lettem bemutatva, mostmár persze belátom, hogy hülyeség volt, de segíteni akartam)

Baromi kínos volt az egész, kb. percre pontosan meg lett tervezve az "esküvőnk", kis híján a nászútunk is, aztán kaptam egy sms-t egy pasi barátomtól, azzal a szöveggel, hogy : "Valamikor találkozunk? Már rég beszéltünk" A telefonom az asztalon volt, a kedves "párom" pedig észrevette, pár perc múlva pedig megkért, hogy menjek ki vele, szeretne valamiről beszélni. Már ott fura volt a dolog, hogy teljes erővel szorította a karomat, aztán miután kevesebb ember lett a közelünkben, nem viccelek, a hajamnál fogva rángatott ki az étteremből, majd nekem esett, hogy én mit képzelek, hogy merek vele szórakozni, miközben a háta mögött mással kavarok, ehhez hasonló hülyeségekkel jött. Aztán mikor felvilágosítottam, hogy nem vagyok a tulajdona, akkora pofont adott, hogy azt hittem, leszakad a fejem. Oda akartak jönni páran, de azokkal meg üvöltözött, hogy semmi közük az életünkhöz. Visszamentem a cuccaimért, azt mondtam a szüleinek, hogy el kell mennem, közbejött valami, kifelé menet mégegyszer elkapta a karom, hogy "én vele nem fogok szórakozni", aztán otthagytam. Este, meg éjjel nem keresett, de a karom még mindig fáj, olyan erősen szorított, az arcomról nem is beszélve. Reggel hívott először, egyszer sem vettem fel neki, hangpostákat küldött, amiben sírt (komolyan), virágcsokrot küldött be a munkahelyemre, 100 soros bocsánatkérő levéllel.....annyira nem tudom, hogy mit tegyek. Tudom, hogy nagyon maximalista ember, folyton stresszel a munkája miatt, valószínűleg most is ezen kattogott, nekem meg sikerült elborítanom az agyát azzal az sms-sel, de annyira megfélemlített azzal, amit csinált, nem tudom, hogy tudnék-e ezek után a közelébe lenni, hagyni, hogy hozzám érjen, stb. Közben meg minél több bocsánatkérést kapok, annál jobban hiányzik...

Ti meg tudnátok bocsátani egy ilyet, szóba jöhetne a második esély? Vagy ez már intő jel?