Mit kezdjek ezzel a helyzettel? Most már nem tudom követni. (lent)

Sziasztok!

Előre is szólok,hogy nagyon hosszú lesz,azt szeretném,hogy mindent úgy lássatok,értsetek ahogy én és hogy mint kívülálló,adjatok nekem tanácsot!:)

Megismerkedtem Január fele egy fiúval...suliba járt Ő és a legjobb barátja.A legjobb barátjával nagyon jóba voltam(vagyok) MSN-en tartottuk a kapcsolatot,sokat beszélgettünk,szóval barátságban voltunk(vagyunk). Ugye tél volt,megbeszéltük,hogy elmegyünk korcsolyázni,ő is hív embereket,meg én is.Amikor én ötödikes voltam,ők voltak nyolcadikosok,nem nagyon emlékeztem rá,de utána tablóképet kerestem a suliban és egyből rá ismertem,eléggé megváltozott(pozitív irányban).Találkoztunk,jókat röhögtünk,igaziból még nem figyeltem annyira a fiúra...Aztán felvett MSN-re,írt a képem alá,nem bókolt,inkább vicceseket...Minden nap nagyon sokat beszélgettünk,egyre közelebbről megismertük egymást.Egyik nap mondta,hogy mi lenne ha összefutnánk...Én benne voltam,miért is ne.:) találkoztunk,jókat nevettünk,sokat beszélgettünk,meg volt a közös téma,minden jól sikerült.Azután megint hívott,meg megint,meg megint...Azt hiszem az ötödik találkozásnál benyögte,(bár MSN-en meg sehol sem tett erre való utalást)hogy mi van akkor ha ő többet akar tőlem barátságnál...Én alig kaptam levegőt,eszembe nem jutott volna,hogy akar tőlem bármit is,olyan hirtelen ért,csak annyit mondtam neki,hogy ez hirtelen ért,fel kell dolgoznom.Természetesen nekem is nagyon bejött,meg volt köztünk az összhang,a válaszom pedig egyértelműen az volt,hogy próbáljuk meg.Nagyon elvoltunk mindig,sokat találkoztunk,bemutatott szüleinek,én is az enyéimnek,bár nekem kicsit gyors volt a tempó...szerintem még egy hónaposak sem voltunk,de jól esett,hogy már is be akar mutatni,de még is gyorsnak véltem.Sok jó program volt mindig,hétvégenként is...barátainak is büszkén mutatott be,egyszóval minden tökéletes volt...egy bajom van,hogy idő kell ahhoz,hogy kimerjem mutatni a szeretetem...Nem megy egyik pillanatról a másikra,főleg nem alig egy hónap után...De a fiú nagyon hiányolta...mindig igyekeztem,de ami nem megy könnyen,az nem megy könnyen...Idő kell mindenhez...Ő az a fajta típus,aki mindent lazán vesz,olykor képes úgy megbántani másokat,hogy fel sem tűnik neki...Apróbb viták voltak is ebből,hogy néha nem úgy látta a dolgokat,a laza stílusa végett,ahogy én és szóltam érte,ha valami nem tetszett...Egyik szombati napon délelőtt MSN-en beszéltük,hogy aznap mit csinálunk,hova megyünk,mihez van kedvünk..felhozta a mozit,hogy nézzünk meg egy filmet,ő tud is egy jót,csak az volt a baj,hogy feliratos,és sokkal inkább lett volna kedvem egy nem feliratos filmet megnézni,ebből kisebb vita is lett,hogy "gyerekes" hogy nem szeretem a feliratos filmeket,pedig hangulatom nem volt hozzá amit nem értett meg...végül annyira belebonyolódtunk,hogy azt mondta,inkább ne menjünk sehova,nincs hangulata semmihez,inkább otthon pihenne egész nap...így nem találkoztunk.:( Késő délután eltűnt MSN-ről,már majdnem 9 óra volt én meg gondoltam felhívom,hogy mi újság van vele.Fel is hívtam és mondta,hogy moziba van a haverjával...Eléggé szarul esett,hogy velem nem találkozott vele meg igen...Mondta,hogy megjött estére a kedve a kimozduláshoz...Próbáltam megérteni,de csak vita lett belőle,feljöttek minden dolgok és odáig ment el a dolog,hogy azt mondta tavaszi szünet előtt egy nappal,hogy töltsük külön a szünetet,(pont mikor egy csomót együtt lehettünk volna) és majd megbeszéljük,hogy mi lesz...szünet után beszéltünk és mondta,hogy úgy érzi,hogy azért csinálok kis apróságokból nagyokat,hogy legyen okom milyen indokkal szakítani,meg úgy érzi nem szeretem annyira őt mint ő engem...Nagyon sokszor elmondtam neki,hogy nekem ez nem megy egyik pillanatról a másikra,de nem értette meg és végül is bár inkább az ő részéről úgy döntöttünk,(bár akkor már majd nem két hónaposak voltunk)hogy ilyen kevés járási idővel nem fér bele ilyen sok veszekedés...Azt is hozzá kell tennem,hogy előttem volt 4 barátnője,abból is a rekordja a 2 hónap volt...ezt azért írom mert így utólag úgy gondolom,hogy lehet nem érett még egy kapcsolatra de erre majd még visszatérek...Szóval szakítottunk...Ő mondta,hogy legyünk jóba,mint barátok...Jóba is voltunk,beszélgettünk...De nem voltam még túl rajta,hisz szerettem nagyon is,még ha nem is tudtam egyből kimutatni felé az érzelmeim.Mondta egyik nap,hogy hiányzom neki,úgy éri szeret,találkozhatnánk...Ez volt azt hiszem valamelyik nap csütörtökön.Legkorábban is csak kedden tudtunk volna találkozni,asok program miatt..tehát meg beszéltük a keddet.Hétvégén sokat beszélgettünk,de úgy éreztem rajta,minta még se szeretne semmit...hát hétfőn rákérdeztem,és azt mondta,hogy elbizonytalanodott,lehetséges,hogy még se szeretné...Mondtam,hogy jól van akkor hagyjuk(próbáltam játszani a 'kőszívűt')...Én nagyon összetörve éreztem magam,mintha játszanának velem.Beszélgetni sem akartam vele.Egy ideig nem is beszéltünk,de meg keresett megint,hogy legyünk jóba...Ha rám írt beszélgettünk egy keveset,de nem akartam megint belemerülni a fiúba.Egyik nap valamin összevesztünk,csúnyán elküldött a ne is mondjam hova,végül is a múlton vesztünk össze,ebben neki is és nekem is volt igazam! Akkor elgondolkoztam és írtam neki egy levelet(elég hosszan kifejtve) hogy nem megy nekünk a barátság,nem kötelező jóba lenni,inkább hagyjuk egymást.Nem válaszolt.Rá 2 hétre rám írt MSN-en,hogy ő lezárta a múltat,mindent elfelejtett,ha én is így érzek akkor legyünk olyan viszonyba,hogy nem akarjuk egymást leköpni...Mondtam,hogy jó...bár már nem tudom,hogy hanyadszorra.Különösnek találtam,hogy megkeresett...Aznap este fél 11 fele csörög a telefonom...Felveszem,Ő az.Nagy volt a zsivaj a háttérben,röhögések,jókedv,gondoltam a szokásos péntek délutáni kocsmázás...A hangján nem hallottam,de amint elkezdte,mondani,hogy szerelmes belém,szeret,nagyon nagy barom volt,hogy szakított...egyből rájöttem,hogy részeg...Mondtam neki is,hogy csak a pia beszél belőle,erre azt mondta,hogy részegen a legőszintébb az ember...A válaszom csak annyi volt,hogy holnap megbeszéljük...Másnap nem írt rám,nem jelentkezett,gondoltam majd rá írok én,hogy mi volt ez a tegnapi...Azt mondta,hogy nagyon be volt rúgva,nem emlékszik semmire...Nekem kellett hát elmesélnem,hogy mi történt(bár szerintem biztos emlékezett rá valamilyen szinten),nem tagadta az állításait,csak annyit mondott,hogy nem volt magánál és hogy sajnálja,hogy felhívott,meg bocsánat meg stb...Azóta is beszéltünk talán kétszer...(május hatodikán hívott) Úgy érzem,hogy még mindig szeretem...:( Nem tudom eldönteni,hogy ő hogy van ezzel,mert úgy veszem észre,hogy leszar,de ez a "részegen a legőszintébb az ember,higgy nekem" ez elgondolkodtat...hogy lehetséges,hogy tényleg igaz,hogy szeret.És most térnék vissza...elképzelhető,hogy fél egy hosszútávú kapcsolattól? Azért volt mindegyik kapcsolata ilyen rövid? Most érdeklem? Esetleg csak teljesen félreértettem mindent és leszar?

Nagyon hosszú lett a szöveg,de nagyon meg könnyebbültem és sokkal jobban érzem magam:) Remélem lesz olyan is aki elolvassa és segíteni is tud:) Előre is nagyon köszönöm:)

15/l a fiú meg 17,júliusba 18