Mi az oka hogy ilyen sok rövid kapcsolat van?

#8 Es akkor mi van? Mi a hatranyom ebbol? Egy komoly kapcsolatot komolyan tudok venni, tudom kezelni a felmerulo problemakat, szeretem a parom, nem a szex dominal a jelenleg masfel eves kapcsolatunkban, de a LEGELEJE errol szolt, vonzonak tartottam, o is engem es tok jol elszorakoztunk egyutt, sokat nevettunk stb. Aztan ahogy jobban megismertem, megtudtam, hogy egy tok ertekes ferfi, abszolut komolyan veszi o is azt amit kell, intelligens, o is megszeretett engem, stb. Nem ertem, mi ebben a kivetnivalo. Neki volt elottem 1-2 par honapos, inkabb szexrol szolo kapcsolata, szerintem ebben sincs semmi rossz, fiatal volt, osszejott lanyokkal aztan veluk nem passzoltak annyira ossze, hogy hosszutavu legyen a dolog.

Egyikunk sem onzo, buta, nem csaljuk meg egymast, nem fuzunk masokat egymas hata mogott. Szerintem az erzelmi intelligencia inkabb itt kezdodik, hogy meg tudjuk allapitani, mi az amit komolyan kell vennunk es mi az amit lehet lazan kezelni.

# 10: Fura, de én 5 hónap ismeretség után jöttem össze a párommal, de még akkor sem gondoltam, hogy elég jól ismerném, legalábbis párkapcsolati szituációban korábban nem voltam vele. Nagy meglepetéseket nyilván nem okozott, de azért ténylegesen menet közben derült csak ki, hogy összeillünk-e.

Mindenesetre a 4 éves kapcsolatod is véget ért valamiért, tehát azért mégsem stimmelt annyira a dolog...

változó. valaki nem bír hosszan kapcsolatban maradni és már menekül ha olyan jön, hogy "bemutatjuk egymást szülőknek". poén, hogy van ilyen személy 40 éves fejjel is.

vagy van olyan mint én, aki ha azt érzi 2-3 hónap után, hogy a lány nem az igazi, akkor tovább lép, hiába lehet ellennének néhány évet együtt.

Minden kapcsolat (kivétel nélkül) idealizálással kezdődik, amikor még nem látjuk reálisan a másikat (nyilván ez egyénenként különböző mértékű, de valamennyi idealizálás mindig van, szükséges is, különben nem is lennének kapcsolatok).

Ezt követi a valósággal való szembesülés szakasza. Ez teljesen egyénfüggő, hogy kinél mikor jön el. Van, akinél pár hónap után, másnál csak évek múltán. Az átlag másfél-két év, de vannak, akik 5-7 évig képes az első szakaszban maradni, csak utána szembesülnek a társuk valódi énjével.

Ebben a szakaszban több tényezőn múlik a kapcsolat további kimenetele:

-Milyen mértékű volt az idealizálás. Ha a valóság köszönőviszonyban sincs az ideállal, akkor csúnya csalódás és kiábrándulás lesz belőle.

-Mennyire képes valaki elfogadni a rózsaszín szemüveg nélküli szürke hétköznapokat. Vannak, akiknek folyamatosan igényük van a lángolásra, és ha a kapcsolat elkezd laposodni, inkább kilép. Mások meg képesek megbarátkozni a valósággal és működtetni a kapcsolatot a hétköznapokban.

-Függ az önértékeléstől is: sokan azért ragadnak bele működésképtelen kapcsolatba, mert úgy gondolják, hogy ők "ezt érdemlik", nem hisznek abban, hogy létezik másmilyen kapcsolat is; vagy csak akkor képesek kilépni, ha már kézzelfogható közelségben van az új kapcsolat. Ők a kapcsolatfüggők, akik egyedül el sem tudják képzelni az életüket. (Ez amúgy nem erény.)

Úgyhogy ez a kérdés rendkívül összetett. A gond akkor van, ha valaki CSAK rövid kapcsolatokra képes, tartós elköteleződésre nem. Szerintem egy "átlagos" ember 3-4 rövidebb kapcsolat után tanulja meg a saját kapcsolati működését, azt, hogy milyen társ illik hozzá igazán és utána válik alkalmassá egy stabil, hosszú távú kapcsolatra. Hangsúlyozom: az átlag (!) szerintem ez. Kivételek persze lehetnek.

Komoly kapcsolatokra törekedtem mindig is, plusz eldobálni sem szeretem rögtön az első problémánál azokat, de az élet nem így működik: jó pár rövidebb, pár hónapos kapcsolatom is volt...

Miért? Mert ezek a dolgok 2 emberen múlnak, hiába érzed úgy, hogy találtál valakit akivel most végre lehet komoly a dolog, ha az illető pár hónap után bekattan, addig simán a jó arcát mutatja feléd, majd lepattan és utólag jössz rá sok mindenre a másikkal kapcsolatban.

Manapság az emberek, fiatalok legtöbbje nem igazán akar felelősséget vállalni a tetteiért, másokért. Az első kéztetésre dobnak el mindent és hiába vagy te tudatos és felelősségteljes, ha a másik félről kiderül ő nem ilyen. Vannak akik szimplán csak pár hónap után jönnek rá mégsem illenek össze, vannak akik szeretnek szórakozni mások érzelmeivel. Sokrétű dolog ez, ahhoz, hogy igazán megismerj valakit minimum hónapok kellenek, a végeredmény nem garantálható...az meg, hogy ezt az ismerkedési fázist minek hívjuk részletkérdés, de hát valahol mégis csak kapcsolat a rövid is, elvégre ebben a szakaszban is jobb esetben annak a bizonyos személynek szenteled magad, az idődet, nemi életet élsz vele, stb.