Miért van az, hogy a legtöbb nő áhítozik az abszolút rendes férfi után, de amikor rátalál, egyszerűen nem tud mit kezdeni vele és már TÚL RENDES lesz neki?

Hypathia, előszőr is nagyon köszönöm a válaszod mert tökéletesen igazad van, viszont nagyon félreértettél, ezt írtam:

"Áhh, rászabadítom itt a gyakorikérdések.hu-ra a bajom, ellnézést. Részben akkor már válaszoltatok, bár elég lehangoló ha tényleg az kell a nőknek hogy kaparjanak. :S"

Ezt nem arra értettem hogy nekem mint férfinak kell kaparnom!! Persze hogy mindkét félnek folyamatosan kell.

Azt ott fordítva, rátok nőkre írtam, mert basszus nem szeretném elhinni hogy NEKTEK nőknek erre volna szükségetek, hogy legyen egy férfi akiért állandóan kaparni kell. Ha ez volt neked megtévesztő, nekem maga a szó hogy "kaparni" nem az érzelmek kimutatását jelenti!! Amit mondtál az persze, evidens hogy nem lesz pár randi után tulajdontárgy, megszerzett biztos pont a másik. Ez okés. Ennyi hülyén alakult kapcsolat után gondolhatod, soha nem is dőltem elégedetten hátra, mondván itt már dolgavégeztén nekem több teendőm nincs. :( Udvarlás pedig mindig volt, és ez nem kényszer volt vagy tudatos dolog, amire oda kellett volna külön figyelni... egyszerűen megvolt a zsongás, legalább is az első egy két hónapban végig... nem játszottam meg magam soha, az elejétől fogva ugyanolyan voltam, és EZÉRT nem értem, mert nem lehet arról szó, hogy hirtelen megváltoztam volna, én maradtam az elejétől a végéig ilyen, és fent leírtam hogy mik azok amikkel tuti nem lehetett gond. Nem voltak a végére boldogok, valami hibám volt... de az fix hogy nem elhanyagolás, mert egyik szélsőség sem jött elő soha: nem hanyagoltam el őőket, és most a virág, csoki és hasonló apró gesztusok a lehető legmellékesebbek, azok is voltak, de nem akartam soha "túlpumpálni" egyik barátnőmet sem az ajándékokkal, azért nem pollenallergiát vagy diabéteszt akartam okozni nekik basszus!!! Alkalmanként adtam ajándékot, igen, és jólesett amikor én is kaptam. De sokkal inkább a szavak szintjén volt ez az odafigyelés, és én ezt zsongásnak hívom, ha szeretem a másikat, nekem ez a természetes. De nem túlzásba vittem, szóval nem tutujgattam mint egy fésülős barbie-t. Arra gondolok, amikor kis semmiségeken elvagyunk órákat, kölcsönösen, mert csak úgy jó együtt lenni. :( Előjel meg, semmi. :( Pedig most utolsó kapcsolatomnál próbáltam elővigyázatos lenni, hogy az még ne feszűlt erölködés legyen de azért ébresztő, legyek résen... csak úgy pesszimsitán nyitva tartani a szemem. De előjel semmi!!! Picivel több mint két hónap után bumm: szakítsunk.

Odafigyeltem pedig, máskor ha baja volt (most csak az utolsó kapcsolatomra gondolok, nem az egész négy évre), azt végig megéreztem, láttam rajta ha valami nem stimmel. Lehet hogy ilyen utolsó pillanatig kihúzott bennmaradás lett volna? Mert robbanásszerű volt, egyik pillanatról a másikra, csak akkor nem értem, hogy lehet minden mást megbeszélni közösen, de pont egy olyat nem ami probléma, ami súlyos ahhoz hogy szakítás legyen. :S végig hűséges voltam, ezt hozzáteszem.

Amúgy ez meg a másik, hogy négy éve ez megy, két-három hónap után minden kapcsolatom befércel. Erre még azt sem hihetem hogy mindig harmadik fél bukkan fel, egy jobb, mert ilyen pechszériát nem tudok elképzelni. :( Az hogy van nálam jobb azt elfogadom, mert miért ne lehetene jobb nálam, de mindig ez lenne? :S Négy év alatt azért sok barátnőm volt, és ennyiszer nekem képtelenségnek tűnik hogy egy harmadik fél bukkanjon fel. Szóval a hiba csak bennem lehet, mégha szar is belegondolni, mert másoknak működik a párkapcsolata, és nem csak 2 hónapokat. :((

Lehet hogy erre nincs is semmi épkézláb válasz, mert nyakukon nem lógtam, elhanyagolás/érzéketlenség nem volt... legalább is amiket eddig felsoroltatok diagnózisnak, ezek nem passzolnak mert ezek amikben biztos voltam én is és elsőként sorba vettem. Ezért is volt olyan terjengős a kérdés legeleje, hogy ezeket leírjam, amiért meg mindenkitől bocs, nem kisregényt akarok írni, de lényegretőrően nem lehet pár sorban lerendezni mert pont hogy nem tudom mi a baj velem. :S Gecinek lenni ennyivel kifizetődőbb? :S És most nem csak férfiakra hanem nőkre is gondolok... eleve minden embernél, korrekten kezelni a másikat ennyire kiment a divatból? :(

Mindegy, figyeljetek, nagyon szépen köszönöm a válaszokat, és mindegyik hasznos volt, valamit azért mindenképpen összegzett és ez jó. Szenvedtetni, meg lekezelni úgysem tudnám a másikat, csak majd találnom kell valami biztos módszert, vagy nem is tudom... de valami kell majd. Mégegyszer köszönöm a válaszokat!!!

Tulképp lehet ezt fogom tenni, exek telefonszámát megkeresni.

Hogy csúnya volt-e a szakítás... nem, abszolút békésen váltunk el, általában egy ideig még küzdöttem volna, visszacsinálni mintha az olyan egyszerű lenne. De nem erőltettem soha ha nagyon láttam, hogy már nem maradt semmi amit meg lehetne menteni. :( Exek pedig: kapcsolatot mondjuk pont azzal a kettővel tartom a szakítás után is, akikkel már beszéltem erről, szóval felkeresés lesz ebből. A két leányzó egyike még régen csak anynit mondott, a végén már nem volt szerelemes belém és elmúlt a szikra, a másik pedig ugyanúgy a fenti kérdés TÚL RENDES részét vágta hozzám, hogy túl jó vagyok és ez már feszélyezte. :S De basszus, nem lehet azért fát fűrészelni a hátamon, papucs nem voltam. Átmenni a másikhoz, felhívni telefonon, kölcsönadni vagy szívességek.. ez mind kölcsönös volt, nem voltam papucs. Az pedig hogy a szikra elmúlt, ezt mindegyikük elmondhatja mert gondolom ezért szakítottak.

Túlelemezni pedig, azt kérded? De, biztos hogy túlelemzem, de gondold magad a helyembe, nem egy-két kapcsolat, hanem az utóbbi négy éved megy ezzel, és látod hogy valami nem működik, kísérletezgetsz, próbálsz rájönni... Állandóan ezen rágom magam, és nehéz vállrándítva továbbmennem. Csak semmi észérv nincsen, és nem is tudtam kiigazodni, mit nem adtam meg nekik vagy hol rontom el mindig. :(

Áhh, lehet tényleg túlragozom, telefonálás lesz ebből.