Elég sokáig vártunk az együttalvással, nagyrészt a batárom furcsa neveltetése miatt, most itt lenne végre az alkalom. De így? Egy elég abnormális helyzetben vagyok. (bővebben lent)

Tudom, hogy hosszúra sikerült, de kétségbe vagyok esve a helyzetem miatt, és annyira örülnék, hogyha lenne ötletetek, hogy mit tehetnék... Köszi, hogy végig olvassa, aki végig olvassa! :)

Egy éve vagyunk együtt, naaagyon szeretjük egymást, de az anyukája egyedül neveli, és elég furcsán. Nem alhatunk együtt miatta, bár a barátom is náha egyetért vele, mondjuk ez érthető, mert csak az anyjára támaszkodhat, és nem mindig látja az őrültségeit. Még nem feküdtünk le, mert ilyen a neveltetése, még ismerkedünk, fokozatosan haladunk. Tényleg nagyon szeretem, de ezek miatt néha nagyon nehéz. De most nem ez a kérdés elsősorban. Egy évig vártunk, hogy majd együtt alszunk valamikor. Erre most itt egy lehetőség. Két hét múlva lesz egy ilyen sátrazós buli a Tátrában, hogy jobban megismerjem a barátait,osztálytársait. Hívott, hogy nagyon örülne, ha mennék. Egy sátorban aludnánk, de mivel 8 személyes a sátor (4 szobás) ,ezért más is aludna ott. Mi egy sátor szobában aludnánk... RÉgebben nem gondoltam, hogy ennyire nagy dolog lenne az együttalvás, de mivel -ezt nem hangoztatom,nem is biztos hogy számára nyilvánvaló- miatta ennyi ideig vártunk mindenne, pl. együttalvás, ezért nem tudom, hogy így akarom e az elsőt. (Természetesen nem lenne szex, mert nem egyedül lennénk.) Szóval ennyi ideig vártam (nem ő várt, én vártam, ez már alapból elég önbizalomromboló helyzet a számomra), és most így legyen az első együttalvásunk, amiből ő olyan nagy ügyet csinált, és ezuéltal már nekem is többet jelent, mint régebben...? Nem tudom... Nem akarok rögtön ugrani neki, mert most ezt kitalálta. Vagy elmegyek a bulira és együtt alszunk vagy nem megyek, mert nem égetem magunkat azzal, hogy külön alszunk... Tényleg szeretem, de nem akarom, hogy mindent ő irányítson. Kicsit várhat ő is, ha már én vártam rá lány létemre... Ez valahogy fordítva szokott lenni... Másrészt meg szívesen elmennék, mert szeretném megismerni jobban a barátait, mert fontos nekem. Mit csinálhatnék ebben a helyzetben. Elsősorban erre a konkrét sátras-bulisra gondolok, de annak is nagyon örülnék, hogyha mondanátok egy-két jó tanácsot, hogy mit csináljak, hogyha a fiú olyan, hogy várni kell "rá"? Néha eléggé kikészülök ettől,senkinek nem mondom, mert bolondnak néznék őt. Örülök, hogy komolyan veszi, hogy kivel fekszik le, és kivel alszik, és nekem is sokat jelenetek ezek, de már több,mint egy éve együtt vagyunk, szinte alig veszekszünk minden oké velünk, miért gondolja, hogy fiatal hozzá vagy hogy még korai?

Ő 18 én 17. Első kapcsolata mindkettőnknek, és tényleg szeretjük egymást, mindenről őszintén tudunk beszélni, de azt, hogy miért tartja korainak nem tudja megmagyarázni, azt mondja, hogy nem tudja, csakmég szerinte korai, és hogy nagyon szeretné, de mág várjunk... (a szexel).

Nyáron megyünk egy sátras táborba,ahol csak ketten aludnánk együtt, úgy volt hogy akkor előszür, de most itt ez a másik lehetőség. Megvárjam azt,mert az úgy meghittebb, ha már annyit vártunk, vagy mit csináljak szerintetek?

Tudom, hogy kicsit kesze-kusza, és néhol helytelen, de most ezzel ne szekáljatok légyszíves,el vagyok kicsit keseredve, hogy mit csináljak. Nem csak ebben a két hét múlvai sátras bulin, hanem alapból ebben a helyzetben?

Kérlek, segítsetek az ötleteitekkel, nagyon fontos lehhe!

Előre is köszönöm!